Hogyan éljük túl a kapcsolati válságunkat, és ha eljön a szakítás, akkor az utána lévő időszakot?

Amikor már a párommal éreztem, hogy kezd kicsúszni a kezem közül a kapcsolatunk és nem tanúsit irántam kellő figyelmet, először elkezdtem kétségbe esni. Majd a tehetetlenségtől dühös, keserű és csalódott lettem, végül magamat hibáztattam azért, mert nem tudtam megmenteni a kapcsolatomat, hiába vagyok terapeuta. Végül Maria Zuhorst könyve adott megnyugtató választ számomra. A hiba nem az én készülékemben van. És ha most te is hasonló cipőben jársz, akkor neked is azt az üzenetet szeretném továbbítani, amit kaptam.

Ne a kapcsolatot akard megmenteni. Semmi, illetve senki mást nem lehet megmenteni egy süllyedő félben lévő kapcsolatból, csak SAJÁT MAGADAT! Amikor már mindkét fél elérkezik arra a pontra, ami nálunk is bekövetkezett, hogy, már csak a fájdalom és a szenvedés van, mindenki beragadt a saját nézőpontjaiba és beásta magát a saját kis csataárkádba és senki nem hajlandó engedni, akkor lehet, hogy ez a vége és itt az ideje, ha nem is a teljes, de az időleges szakításnak. Ez annyit tesz, hogy nincs előre kitűzött időpont arra vonatkozólag, hogy meddig tart és hogy végleg vége-e? Egyszerűen csak arról szól, hogy meghozok magamban egy döntést, magamért! Ezután pedig mindketten a saját utunkat járjuk. Itt az idő, hogy visszatérjünk önmagunkhoz és többé ne a kapcsoltunk rágódjunk és a párunk hülyeségein, valamint mindazon, amit tőle átvettünk. Egy dologra van szükség és az én magam, hogy magamat újjáépítsem. Lehet, hogy eleinte nem könnyű, de fontos, hogy el tudjuk fogadni a párunk döntését is és ne akarjuk már befolyásolni és manipulálni semmivel a őt. Ha erre képesek vagyunk, akkor igazi csodákat élhetünk meg. 

Végre minden figyelmünkkel saját magunk felé tudunk fordulni. Végre szembe nézhetünk azokkal az eltemetett fájdalmakkal, amik ott vannak bennünk, és ami miatt eljutottunk idáig. Az én esetemben az, hogy még mindig apa szeretetét és figyelmét szerettem volna kivívni a páromon keresztül. Az édesapám már több éve meghalt és már fizikai síkon nem rendezhetem vele a kapcsolatom, de tudjuk, hogy ez nem jelent semmit. Mert különféle terápiáik léteznek arra, hogy szembe nézzünk apával és elmondjuk neki az érzéseinket, amit akkor éreztünk, amikor pici gyermekként elutasított és ellökött magától vagy nem is engem, hanem rajtam keresztül az édesanyámat. 

Itt az idő arra, hogy megnyissuk újra önmagunk szeretetének kapuit, hisz csak a saját sebeink tartanak távol attól, hogy el tudjuk magunkat fogadni és teljessé váljunk. „Ha most az életünkben nem árad felénk a szeretet, akkor ennek az-az oka, hogy legtöbbször hosszú ideje, rejtve a tudatalattink mélyén –bezártuk a szeretet ajtaját. Valamikor a múltban megsebesültünk, és ebből azt a hamis, de gyermeki létre nagyon jellemző következtetést vontuk le, hogy ha nem fordulnak felénk szeretettel, akkor nem is vagyunk méltóak a szeretetre. Ez pedig minden elutasítás, magányérzet vagy támadás alkalmával, félelemmel és szégyenérzettel tölt el bennünket. Ezért az évek során hamis, negatív énképet alakítunk ki magunkban.” Azon túl, hogy képesek vagyunk magunkra venni a párunk ítéleteit is és a magunkévá tenni, és ez persze fordítva is működik, hisz egy több éves kapcsolat során, elég sok ítélettel tudjuk illetni a másikat.

Tehát miután meghoztuk a kellő felismeréseket és elindulunk a gyógyulás útján. Akár önmagunkban, akár egy terapeuta segítségét kérve, az áttörés előbb –utóbb megtörténik és a szívünket újra meg tudjuk nyitni önmagunk és mások felé is. Ehhez azonban fontos, hogy tényleg őszinték legyünk magunkkal és ne meneküljünk egy másik kapcsolatba, vagy egyéb függőségekbe, szex, drog, alkohol stb. Tanuljunk új dolgokat, amik örömmel töltenek fel, vagy ismerkedjünk új emberekkel, alkossunk valamit, vagy akár álljunk be valahova önkéntes munkát vállalni. Én most eljárok egy kreatív író csoportba, új táncot tanulok és új barátokra tettem szert és jobban élvezem az életem, mint azelőtt. Leadtam több felkúszott kilót és újra szexi és vonzó nőnek érzem magam.

Aki hasonló cipőben jár és támogatást szeretne a tovább lépéshez, azt várom sok szeretettel: http://www.istarkapuja.com/accesbars.html