Mi az, ami miatt érdemes a változás mellett letenni a voksot?

Eddigi életemben, főleg mióta elindultam egy „spirituális” úton, nagyon sok változáson és fejlődésen mentem keresztül. Azt hiszem, akik kb. 10 évvel ezelőtt ismertek, talán rám sem ismernének. Mára a deeksha és az acces jóvoltából, eljutottam a tudatosság egy olyan fokára, ami talán közelít a felébredett állapothoz. De hogy ez mit is takar? Én is ember vagyok és maradtam, mégis más szemmel látom-érzékelem a világot és a körülöttem lévő embereket. Kevésbé érintenek meg a drámák és én magam sem vonódom bele drámákba senkivel. Jelen vagyok, az életben, a világban meglátom az apró szépségeket, örömöket és a boldogságot. Még van, hogy ha valami rossznak ítélt dolog történik velem, és talán elsőre kevésbé tudom örömmel fogadni, de már egyre rövidebb időre ragadok bele a bosszankodásba, fájdalomba és a szenvedésbe. Ezt az állapotot igyekszem átadni másoknak én is, aki nyitott és hajlandó a változásra. Az egyéni és csoportos kezelésekkel. 

Egy idézetet szeretnék leírni nektek Thomas Shafer könyvéből a Hogyan válik a szenvedés ismét szeretetté? Férfi és nő a családfelállítás szemszögéből: Minden szexuális kapcsolat, amely kezdettől fogva csakis a vágyak pillanatnyi kielégítését szolgálja, és nem veszi figyelembe a másikat, mint embert, sebet ejt a lelken. Ezek a sebek a későbbiekben makacsul megakadályozzák a mélyebb kapcsolatok kialakulását, mert mindig felüti a fejét a további lelki sérülésektől való félelem. A rendszerelméletű családfelállítás perspektívájából az ilyen esetek általában azzal magyarázhatók, hogy az érintett gyermekkorában nem tudott elég közel kerülni az apjához (itt mindig a biológiai apáról/anyáról beszélünk) vagy anyjához és gyakran mélyen lenézi a szüleit. Aki pedig nem tiszteli a szüleit, az önmagát sem tiszteli. És aki önmagát nem tiszteli, természetesen a társát sem tudja tisztelni, és lekezelően viszonyul hozzá. 

Természetesen ez nem tudatos szinten történik. Én magam sokáig műveltem ezt a fajta „játékot”, bár én anno úgy hívtam, hogy „kurválkodás” a szeretetért. Hiszen mi is történik? Ha rövid időre is, de ott egy férfi, vagy egy nő, aki rövid időre, befogad a testébe, valamilyen módon magához ölel. Egyesülsz vele és úgy érzed szintén egy rövid időre, hogy szeretve vagy. Ez természetesen csak illúzió, de még mindig nem merik önmaguknak sem bevallani az igazat és inkább választják az illúzióban élést. És ha nem vesszük észre, vagy tudatosítjuk, hogy mit is művelünk, akkor ez akár egyfajta droggá tud válni. Mikor évekkel ezelőtt magam is rájöttem, hogy mit is művelek, kemény folyamaton mentem keresztül, hogy ezt a fajta „függőségem” vagy mintám elengedjek és megbocsássak édesapámnak, azért, mert nem tudott örülni az érkezésemnek és elutasított mint lányt és a gyermekét. 

Hónapokat töltöttem azzal, hogy azokkal a férfiakkal, akikkel szexuális kapcsolatom volt, kitisztítsak magamból minden kötést, és fogadalmat. Csak ezután tudott létrejönni a legutóbbi párommal a valódi kapcsolódás, ami már a szív szintjéről indult és nem az ösztönök és a „hamis vágyak” szintjéről. Ekkor olyan extatikus élményben volt részem, mint még soha. Minden szinten el és be tudtuk fogadni egymást. Ma már azt is látom, hogy pont addig tartott ez a kapcsolat, amíg tudtunk egymásnak mit adni és együtt járni az utat. Sírhatnék, hogy milyen szörnyű az, hogy a lelkitársam, akire hat évet vártam, és aki számomra a legfantasztikusabb férfi volt, elment. Nehéz elhinni, de ma már tudom, hogy ez így van jól és hogy valami sokkal szebb és jobb érkezik helyette. Talán nem is olyan sokára. :-)

Tegnap este igaz szerelem teremtő meditációt tartottam, és ami mindenkinél felmerült a résztvevők részéről, az a hit hiánya. Hogy igen leadtam a rendelésem, de vajon tényleg megkapom? Én csak erősíteni tudok mindenkit abban, hogy ha magán változtat, ha hajlandó fejlődni, tudatosodni. Ha mer kilépni a megszokásaiból, a robotpilóta üzemmódból, akkor igen. Megkapjuk, amit kértünk, sőt, többet és jobbat, mint amit az elménkkel ki tudtunk volna találni. Az elmúlt hetekben csak csodák történnek velem. Olyan találkozásokat élek meg és olyan fantasztikus emberekkel, hogy elképesztő. Soha nem éreztem még magam ennyire élőnek, ennyire izgatottnak.

A következő családállításon a párkapcsolatokat helyezzük fókuszba, akár ha van, akár ha még nincs, vagy a női-férfi oldalunk egyensúlyba kerülését.   

http://www.istarkapuja.com          

Hova tűnik a kapcsolatokból az intimitás és a szexualitás?

A legutóbbi kapcsolatomban megfigyeltem, hogy körülbelül másfél év után, elkezdett átfordulni a megszokások és rutinok oldalára a kapcsolaton belül az intimitás. Azonban mire erre ráeszméltem, addigra eljutottunk mindketten oda, hogy már nem tudtuk mindezt megbeszélni. A baráti körömből és a hozzám érkezők is sokan számolnak be arról, hogy bizony a szenvedély, a szerelem, az intimitás, úgy egy másfél vagy maximum két év után elkezd eltűnni a kapcsolatukból. Hogy ennek mi lehet az „oka”? 

Ahogy én látom az egyik fő ok az, hogy mindkét ember az első évben még maximálisan megpróbál tenni egymásért, figyelmesek és a legjobb formájukat adni. Aztán valahogy szépen lassan kezdenek bele „lazulni” abba, hogy van egy állandó társam, akkor minek is kell nekem bármit tennem? Megszereztem, megvan, úgysem hagy el, mert minden jól van (a felszínen) ahogy van. Aztán elkezdik „ráfogni” mindezt arra is, hogy az élet felőrli az embereket. Ami valójában csak egy KIFOGÁS, arra, hogy miért engedjem el magam, miért ne tegyek meg bizonyos dolgokat. Miért kezdjek el slamposodni a párom mellett, miért kezdek el plusz kilókat magamra szedni és miért nem érdekel már az, hogy valójában mit is mond a párom, és hogy ő valójában mire is vágyik?

Az acces egyik képzésen hallottam, hogy a párkapcsolat napi 24 órás „munkát” vagyis odafigyelést igényel. Nos, a kérdésem az erre hányan vannak vagy vagyunk képesek? Az első év után eljutunk arra a pontra, amit a párom is elkövetett velem kapcsolatosan, hogy ő eldöntötte, hogy ismer engem. Ami abban nyilvánult meg, hogy kialakított egy képet rólam és ő ehhez a képhez állt hozzá. Nem vette figyelembe, hogy én folyamatosan változtam, sőt ez őt néha meg is ijesztette, pontosan azért, amiért ő már nem tett meg magáért és nem volt képes szembe nézni önmagával.

 Az igazi megoldás az-az, amit nem tanultunk meg, de tanulható. Mégpedig az, hogy minden este engedjük el, mindazt, amit a párunkról gondolunk és a vele kapcsolatos összes rossz érzést, gondolatot, bírálatot és ítéletet. Ha képessé válunk arra, hogy minden nap úgy ébredjünk a párunk mellett, mintha most találkoztunk volna először, akkor tud jól működni egy párkapcsolat. Akkor meg tud maradni az intimitás. És ha most valaki azt gondolja, hogy ez fárasztó, vagy fura, stb. Az is egy választás és lehetőség. Hogy rápakolunk a párunkra, minden csomagot és bírálatot, stb. és onnan szemléljük őt, miközben egyre jobban kezdünk távolodni egymástól.

 Ez a kapcsolatom erre ment rá, vagyis ezt a tanítást hozta. Azonban ehhez, mindkét fél döntésére szükség van, én ugyanis „kevés” voltam ehhez. A párom nem volt hajlandó megtenni ugyanezt és azokkal az ítéletekkel, amivel nap-mint nap illetett, folyamatosan mélyen belül megbántott és így jutottunk el addig, hogy végül én is inkább elkezdtem falakat építeni magam köré, hogy ne fájjon. Azonban a falak olyanok, mint a páncél. És kérdem én, milyen az, amikor két ember páncélban próbál egymáshoz közel kerülni és akár szeretkezni? Hát nem hogy vicces, inkább szánalmas! És hányan vagytok így? Hányan próbáltok meg a védekezés falai mögül kitekinteni a párotokra és kapcsolatba kerülni vele? Mit gondoltok fog menni? Te meddig szeretnél még folyamatos védekezésben élni és félni attól, hogy nehogy újra sérüljön a lelked és a tested?

A szexualitás nem az aktus! A szexualitásról, amit gondolunk, az megint csak tele van ítéletekkel és bírálatokkal. A szexualitás, intimitás, egy simogatásnál egy érintésnél kezdődik, és ha ez az érintés olyanná tud válni, hogy ez téged megnyugtat és feltölt szeretettel, örömmel, sokszor ez is elég.  Mit gondoltok, a szeretői kapcsolatok mitől tudnak olyan jól működni addig, amíg szeretők maradnak az emberek? A válasz nagyon vicces és egyszerű. Mert ŐK NEM VÁRNAK EL „SEMMIT” A MÁSIKTÓL, NINCSENEK KÖZTÜK ÍTÉLETEK, SEM BÍRÁLATOK! Egyszerűen csak együtt vannak, pár röpke órára, azért, hogy egymásnak örömet okozzanak.

Nem kezdik el egymást cseszegetni azért, mert nem vitte ki a szemetet, vagy, mert elég tökös férfi, vagy mert felszedett pár kilót! Nem várják el a másiktól, hogy eltartsa, gyereket csináljon neki, vegye feleségül, vigye el nyaralni stb. Mi lenne, ha mostantól úgy élnél a pároddal, mintha a szeretőd lenne? 

Mi lenne, ha így tudnál együtt élni a pároddal, minden elvárás nélkül? Milyen érzés lenne, ha te elengeded az elvárásaidat és ettől a másik látod, hogy megnyugszik és elkezd más szemmel rád nézni? Ha újra tudnátok találkozni, örömmel és játékosan szeretkezni, vagy csak együtt lenni? És a gyerekeitek vajon mennyire lennének hálásak érte?

Ha nem tudod, hogyan tedd meg a kezdeti lépéseket, ahhoz, hogy ezt el tudd érni, akkor várlak sok szeretettel egy egyéni tanácsadáson:

http://www.istarkapuja.com/intimitasrahangolas.html         

Hogyan találjunk vissza önmagunkhoz egy kapcsolaton belül vagy a szakítás után?

Az első és legfontosabb lépés, ha valóban minőségi változást szeretnél önmagadon belül és az életedben, akkor nagyon őszintének kell lenned magadhoz. A következő lépés, ha nem vagy boldog egy meglévő párkapcsolatban, akkor annak az egyik oka az lehet, amit én is és sokan mások elkövetnek és ez nem hiba, hanem egy minta, hogy feladja önmagát. Vedd észre, hogy fontosabbá tetted magadnál a párodat, vagy a gyerekeidet. Vagyis vissza kell találnod önmagad szeretetéhez. A saját szereteted és önbecsülésed forrásához. Ha pedig már túl vagy a szakításon és a kezdeti traumán vagy sokkon, hogy vége és nincs többé a vágyott társ melletted. Akkor akármilyen furán is hangzik, adj hálát érte! Mert tudd, ez egy LEHETŐSÉG SZÁMODRA EGY ÚJ KEZDETRE, HOGY, ÖNMAGADAT ÚJJÁ VARÁZSOLD!

Következő lépés, hogy hagyj fel az önsajnálattal! Lehet, hogy keményen hangzik, és ideig-óráig művelheted, de hidd el semmi értelme! Majd nézz körül, hogy milyen romokat hagyott maga után az illető nő vagy férfi és kezd a meg újulást a lakásoddal-házaddal! Egy jó alapos tértisztítással. Ezt többféle képen is művelheted, egyrészt hagyományos jó nagytakarítással, már magában egy nagytakarítás megmozgatja a megrekedt energiákat egy lakásban. Majd füstölővel, vagy fehérzsályával, ami a legerősebb negatívenergia űző, füstöld át a lakást. Vagy tegyél a sarkokba konyha vagy himalájai sót tálkákban, hogy szívja magába a negatív energiákat, 24 órára és utána öntsd ki. Dobálj ki minden olyan cuccot (ruha, tárgy, könyv), vagy adj el, amit nem használsz.

Ezután jössz te. Hurrá, itt már elkezdhetünk fellélegezni. Nézz magadra, a testedre, hogy vagy te a testeddel? Hogy bántál vele az elmúlt években? Ha a tested nem érzi jól magát, te sem fogod. Ha kövérnek, túlsúlyosnak érzed és látod magad, az alacsony önértékelést von maga után. Tegyél meg mindent, és adj meg mindent a testednek, amire vágyik. Kényeztető masszázs, új ruhák, manikűr, kozmetika, új frizura, új mozgásforma, bármi. A nőknek fontos a tánc, a nő a táncon keresztül tudja kifejezni magát és az érzéseit ősidők óta. Rengeteg féle ősi tánc létezik, találd meg a te táncod (hastánc, törzsi, nia, indiai, mauri stb.). Nézd át alaposan a ruhatárad is, egy jó rucitól sokkal nagyobb lesz az önbizalmad. Ha évek óta nem foglalkoztál az öltözködéssel itt az ideje, hogy törődj magaddal! Itt is becsaphatod magad, hogy ez nem fontos, de akkor itt megrekedsz. Legalább valami apróságot vegyél magadnak, amivel fel tudod dobni a ruhatárad.Akár egy új szexi bugyi, vagy melltartó. Az is fontos, ami a ruha alatt van, hiába nem látható. A tested másképp fogja magát érezni egy szexi fehérneműben, mint egy átlagos pamut bugyiban hidd el. Fontos, hogy újra szexinek és vonzónak érezd magad.

Lassan jöhet a lelki nagytakarítás. Fontos, hogy a párod, el tudd engedni. Minden köztetek lévő kötést, szerződést, fogadalmat el tudj vágni. Ehhez lehet, hogy támogatást kell kérned. Nálam is van lehetőség egyéni oldás keretében vagy csoportos terápiával, akár a a családállítás, vagy a vipassana meditáció, ami segít a miértek felismerésében. 

Amit írtam már egy előző blogomban, a legfontosabb, hogy vissza találjunk önmagunk szeretetének forrásához, illetve a négy kulcs meg legyen, hogy mik is ezek: önbecsülés, (önmagam) tisztelete, gondoskodás önmagadról, önbizalom. Vagyis kezdjük el újra felépíteni önmagunkat. Amíg ugyanis én magam nem tudom tisztelni magam, más sem fog. Amíg én nem tudom becsülni magam, más sem fog. Amíg én nem tudom meglátni saját szépségem, és nagyszerűségem, más sem fogja. Valamint, amíg én nem tudok gondoskodni magamról és mástól várom el, addig mindig másoktól fogok függni, ami kiszolgáltatottsággal jár. VALAMINT NE FELED A JÖVŐBEN, HOGY SOHA NE ADD FEL ÖNMAGAD! 

 Ha észreveszed, hogy mégis megtetted újra, akkor sincs semmi baj. Ne hibáztasd magad, csak vegyél egy mély levegőt és újra térj vissza saját magad szeretet forrásához, ami ott van benned.   

Namaste Zia
www.mudrazia.hu

   

Hogyan éljük túl a kapcsolati válságunkat, és ha eljön a szakítás, akkor az utána lévő időszakot?

Amikor már a párommal éreztem, hogy kezd kicsúszni a kezem közül a kapcsolatunk és nem tanúsit irántam kellő figyelmet, először elkezdtem kétségbe esni. Majd a tehetetlenségtől dühös, keserű és csalódott lettem, végül magamat hibáztattam azért, mert nem tudtam megmenteni a kapcsolatomat, hiába vagyok terapeuta. Végül Maria Zuhorst könyve adott megnyugtató választ számomra. A hiba nem az én készülékemben van. És ha most te is hasonló cipőben jársz, akkor neked is azt az üzenetet szeretném továbbítani, amit kaptam.

Ne a kapcsolatot akard megmenteni. Semmi, illetve senki mást nem lehet megmenteni egy süllyedő félben lévő kapcsolatból, csak SAJÁT MAGADAT! Amikor már mindkét fél elérkezik arra a pontra, ami nálunk is bekövetkezett, hogy, már csak a fájdalom és a szenvedés van, mindenki beragadt a saját nézőpontjaiba és beásta magát a saját kis csataárkádba és senki nem hajlandó engedni, akkor lehet, hogy ez a vége és itt az ideje, ha nem is a teljes, de az időleges szakításnak. Ez annyit tesz, hogy nincs előre kitűzött időpont arra vonatkozólag, hogy meddig tart és hogy végleg vége-e? Egyszerűen csak arról szól, hogy meghozok magamban egy döntést, magamért! Ezután pedig mindketten a saját utunkat járjuk. Itt az idő, hogy visszatérjünk önmagunkhoz és többé ne a kapcsoltunk rágódjunk és a párunk hülyeségein, valamint mindazon, amit tőle átvettünk. Egy dologra van szükség és az én magam, hogy magamat újjáépítsem. Lehet, hogy eleinte nem könnyű, de fontos, hogy el tudjuk fogadni a párunk döntését is és ne akarjuk már befolyásolni és manipulálni semmivel a őt. Ha erre képesek vagyunk, akkor igazi csodákat élhetünk meg. 

Végre minden figyelmünkkel saját magunk felé tudunk fordulni. Végre szembe nézhetünk azokkal az eltemetett fájdalmakkal, amik ott vannak bennünk, és ami miatt eljutottunk idáig. Az én esetemben az, hogy még mindig apa szeretetét és figyelmét szerettem volna kivívni a páromon keresztül. Az édesapám már több éve meghalt és már fizikai síkon nem rendezhetem vele a kapcsolatom, de tudjuk, hogy ez nem jelent semmit. Mert különféle terápiáik léteznek arra, hogy szembe nézzünk apával és elmondjuk neki az érzéseinket, amit akkor éreztünk, amikor pici gyermekként elutasított és ellökött magától vagy nem is engem, hanem rajtam keresztül az édesanyámat. 

Itt az idő arra, hogy megnyissuk újra önmagunk szeretetének kapuit, hisz csak a saját sebeink tartanak távol attól, hogy el tudjuk magunkat fogadni és teljessé váljunk. „Ha most az életünkben nem árad felénk a szeretet, akkor ennek az-az oka, hogy legtöbbször hosszú ideje, rejtve a tudatalattink mélyén –bezártuk a szeretet ajtaját. Valamikor a múltban megsebesültünk, és ebből azt a hamis, de gyermeki létre nagyon jellemző következtetést vontuk le, hogy ha nem fordulnak felénk szeretettel, akkor nem is vagyunk méltóak a szeretetre. Ez pedig minden elutasítás, magányérzet vagy támadás alkalmával, félelemmel és szégyenérzettel tölt el bennünket. Ezért az évek során hamis, negatív énképet alakítunk ki magunkban.” Azon túl, hogy képesek vagyunk magunkra venni a párunk ítéleteit is és a magunkévá tenni, és ez persze fordítva is működik, hisz egy több éves kapcsolat során, elég sok ítélettel tudjuk illetni a másikat.

Tehát miután meghoztuk a kellő felismeréseket és elindulunk a gyógyulás útján. Akár önmagunkban, akár egy terapeuta segítségét kérve, az áttörés előbb –utóbb megtörténik és a szívünket újra meg tudjuk nyitni önmagunk és mások felé is. Ehhez azonban fontos, hogy tényleg őszinték legyünk magunkkal és ne meneküljünk egy másik kapcsolatba, vagy egyéb függőségekbe, szex, drog, alkohol stb. Tanuljunk új dolgokat, amik örömmel töltenek fel, vagy ismerkedjünk új emberekkel, alkossunk valamit, vagy akár álljunk be valahova önkéntes munkát vállalni. Én most eljárok egy kreatív író csoportba, új táncot tanulok és új barátokra tettem szert és jobban élvezem az életem, mint azelőtt. Leadtam több felkúszott kilót és újra szexi és vonzó nőnek érzem magam.

Aki hasonló cipőben jár és támogatást szeretne a tovább lépéshez, azt várom sok szeretettel: http://www.istarkapuja.com/accesbars.html  

Szeresd önmagad és valóban mindegy, hogy kivel élsz?

Pár hónapja láttam egy filmet, ami a szerelem különféle formáiról és megnyilvánulásairól szólt, három ember történetén keresztül. Főhősünk egy férfi, aki hisz az örök szerelemben, először elveszti a feleségét. Aki bele szeret egy nőbe. Majd újra rátalál a szerelem egy olyan nő "képében", aki évek óta szeretői viszonyban él, megelégeli és bosszúból keres egy facér férfit. Aztán mikor hozzámegy feleségül hősünkhöz a szeretője elhagyja a családját és rájönnek, hogy mégsem tudnak egymás nélkül élni. A férfi szíve ismét darabokra törik, de most már annyira fájdalmas mindez számára, hogy a lelki fájdalom csökkentése végett levágja az egyik ujját. És a szerelem fricskája itt lép be a képbe. A férfi végül abba az orvosnőben találja meg az igaz szerelmet, aki vissza varrja az ujját. :-) 

Az én szívem is többször tört már darabokra és amikor már a párommal éreztem, hogy kezd a kapcsolatunk kifulladni, felmerült bennem is a kép, hogy mi lesz az után, ha újra egyedül maradok? Tudok-e majd újra szeretni? Meg tudom-e majd újra nyitni a szívem egy új férfinak? Valójában ezekre a kérdésekre még így másfél hónap távlatából korai lenne válaszolni. Oda jutottam, amit Maria Zurhorst (pszichológus és párkapcsolati terapeuta) könyvében is olvastam, melynek ez a címe, hogy Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz a második kötet pedig a  Szeresd önmagad és készülj örömmel a következő válságra. 

  Amikor benne vagyunk a kapcsolatba, nehéz megfogadni azt a tanácsot, hogy lépj hátra egyet, vagy többet és onnan szemléld a helyzetet, ami valójában van. Én sem tudtam megtenni! De ezért ne hibáztasd magad (mert azt nagyon szeretjük). 
Az írónő is azt javasolja, hogy van, hogy mindkét fél számára az a legjobb megoldás, ha szétválnak egy időre. Én is most, hogy a párom távol van, jobban látom, hogy mi volt az amiben én "hibáztam" vagy futottam le újra ugyanazokat a köröket és mi volt mindebből az ő része, amit ráadásul magamra vettem. Hozzá kell tegyem, ezt mi nők különösen tudjuk és szeretjük művelni. Mármint azt, hogy a világ, a párunk, gyerekünk, szüleink, stb. terhét is a saját vállunkra vesszük. Hétről-hétre találok vissza önmagamhoz és a saját szeretettem és magam felé fordulása által válok egy új emberré. Ez a kulcs. Vissza találni önmagadhoz, nem a régihez, hanem mindazt amit megtanultunk ebből a kapcsolatból tovább emelve a tudatosságunk és megtanulva újra a saját igényeinket magunk felé kommunikálni, törődni önmagunkkal, úgy hogy ne egy másik embertől várjuk el. Hihetetlen és felemelő érzés.

Ha eljön az idő, hogy újra tudunk találkozni a Kedvesünkkel és ezeket meg tudjuk beszélni, talán új lehetőséget kapunk és valóban egy csodás új kapcsolat születhet meg. Ehhez azonban "szükség van arra", hogy ő is szembe nézzen önmagával és az ő felismeréseit bele tudja szőni a megújult kapcsolatba. Azonban fontos, hogy ne várjunk el tőle semmit! Sem azt, hogy megvilágosodjon, sem azt, hogy vissza jöjjön hozzánk, azt meg végkép ne, hogy megváltozzon. Ezeket a lépéseket, neki magától "kell" megtenni, különben nem ért semmit az egymástól távol töltött idő. 

A visszatérés szépen, lágyan és finoman történik, ha megtörténik. Legyünk nagyon kedvesek, megértők és türelmesek önmagunkkal és a párunkkal is. És van úgy, hogy végleg szétválnak az útjaink. Mert mi hiába hoztuk meg a felismeréseket, változunk és változtattunk, ha a társunk még nem tart itt. Egy olyan embernek, aki nem tudja szeretni önmagát, nem látja saját maga nagyszerűségét, és nem szereti az életet, hiába mondjuk mi neki, hogy ő milyen csodás ember, nem fogja elhinni. Ha ő nem látja magát fényesnek, ragyogónak, különlegesnek, mondhatsz neki bármit, nem fog átmenni. Leperegnek a szavak, mint ablakon az esővíz. Én tudom, hogy milyen fájdalmas végig nézni azt, amikor az-az ember, azt akit a legjobban szeretsz a szakadék felé rohan és hiába kiabálod neki, hogy ne tedd ő csak megy. 

A végén már csak a tehetetlen düh munkált bennem, és magamat hibáztattam, amiért nem tudtam megmenteni őt. De mi van akkor, ha nem is kell őt megmenteni? Azt "kell" elfogadnunk, hogy ő most ezt az utat választotta, sőt ezzel tisztában is van. Ilyenkor nincs mit tenni, még ha fáj is, el kell engedni a kezét és megengedni neki, hogy meneteljen azon az úton, amit ő választott. Zárójelben megjegyzem, hogy SENKIT SEM LEHET MEGMENTENI! Még akkor sem, ha azzal próbálod meggyőzni, hogy a következő kapcsolatában, ugyanezt a kupacot viszi magával, ha ő nem változtat!