Egy nő ezer arca

Miről is szól az Istennő Leányai képző? Gyakorlatilag arról, hogy azt a fényes és ragyogó nőt megtaláljuk magunkban, akik lehettünk volna. Ha megkapnánk azokat az ősi tanításokat és beavatásokat, amikre már a mi anyáink sem emlékeznek. Ezekbe a beavatási szertartásokba és tanításokba vezetem be a nőket. Egy varázslatos világba. Ahova csak a nők képesek belépni, hisz oly nagy szerepünk van most a világban. Ha a mi lelkünk, testünk rendben van, akkor a család, a férfi is képes gyógyulni a mi fényünkben és feloldódni.  

Születésünktől az alapállapotunk ez a fényes és ragyogó lény. Minden nő kicsi lányként még nem agyal azon, hogy elég jó nő-e vagy sem? Nem áll neki kalóriát számolni. Nem foglalkozik a súlyával vagy  azzal, hogy az a pici husi a pocin az most már úszóguminak minősül-e vagy sem? Elkezdjük felfedezni a világot és önmagunkat. És ahogy cseperedünk elkezdi kibontani magát először a leány. 

A női minőség hármas arca: a Leány, az Anya és a Banya. Őseink még különféle beavatási rítusokkal megünnepelték például ha egy lány nővé érett. A leány első menstruációs vére avagy holdvére az egész női rokonságot vagy a törzs női tagjait örömmel töltötte el. Az anya büszkén nézett a lányára és avatta be a felnőtt nők titkaiba. Míg a mai társadalomban a menstruáció és a menstruációs vér szégyennek számít. A lányokat onnantól fogva még jobban féltik. És az anyáknak fogalmuk sincs arról, hogy miképpen kéne felkészíteni a lányukat a felnőtté válásra. 

A következő beavatási lépcső egy nő életében a szüzessége elvesztése. A harmadik Istennő, akiről nem sok szó esik a Szerelem Istennő. Mária Magdalénához kapcsolodó vörös fátylas papnők, avagy a "szent szajha" minőség képviseli őt többek között. Az a nő, aki valóban művészetté képes alakítani a szeretkezést. Akinek a test és annak örömei és élvezete teljesen természetesek. És képes megélni a szeretkezésben a teljes odaadást. Ma szintén a testhez a szexualitáshoz sok minden negatív blokk és érzelem kapcsolódik a szégyentől kezdve a félelemig és a függőségekig. Mert szintén kevés olyan anya van (és ez remélem változik) aki tudja, hogy -hogyan kéne felkészíteni a lányát a férfival való egyesülésre. A maszturbáció mint olyan és a szexualitás tabu. 

Többek között ezért is hoztam létre a gésaKépzőt, ahol a felnőtt nőknek sok-sok oldáson és szertartáson keresztül adom át, hogy miképpen gyógyítsák saját szexualitásukat és kapcsolatukat a férfiakkal generációkra vissza menőleg. 

A hármas minőségben a második az Anya. Azt hiszem szintén kevés olyan nő van, aki az anyaságra tudatosan képes felkészülni és örömmel várni. Hogy a babavárás ne terhesség legyen, hanem valóban gyermek áldás. 

És végül az utolsó minőség a Banya avagy a bölcs asszony. A mai társadalomban megöregedni szintén méltósággal szinte nem lehet. A ráncokat rejtegetni és vasalni kell. Az ősz hajat, ami egykor tekintélyt parancsolt festeni kell. Az idősek, akik a régi időkben a tanács és a törzs megbecsült tagjai voltak és valóban bölcsességükkel támogatták a népüket és a családjukat, ma sokszor számkivetettként élnek. A történeteiket senki sem hallgatja meg. Mivel nincsenek megbecsülve, mély önsajnálatba vagy panaszkodásba menekülnek. 

És hogy mi más is lehetséges? Ha úgy érzed, hogy szeretnél ezen változtatni, amit most nőként nem élsz meg. Szeretnél többet kihozni magadból és azt a tudást, majd tovább adni a te lányodnak, akkor lehet, hogy itt a helyed 2014. március 1.-én szombaton? Az új kezdetek energiájában, a Leány játékosságával és örömteli kacagásával és szeretetével várlak. Zia 

Részletek mailban és a weblapon: 

http://www.istarkapuja.com/kepzes.html  

Te mit választanál, ha tudnád, hogy nincs rossz választás?

Az egész életünk szinte arról szól felnőttként, hogy döntéseket kell hoznunk. A döntésnek azonban súly van nehéz és lehúz. A döntésben felelősség van és sokszor olyan, mintha az elődeink  elcseszett döntéseinek vagy akár a kormány elbaltázott döntéseinek a súlyát is cipelnénk a mai napig. 

Az access haladó tanfolyamán tanultam, ami talán nekünk itt Magyar országon furcsa, hogy választásokban élj és minden egyes választásod után, ha úgy érzed, hogy az számodra nem megfelelő újra választhatsz valami mást. Ez azért is merült fel bennem, mert az elmúlt időszakban felmerült bennem is hogy szeretném -e újra a volt párommal újra kezdeni? Jó választás e ez számomra? Illetve, hogy ha egy pár már nem boldog egymással, azonban egyik sem meri kimondani, hogy legyen vége, mert attól félnek, hogy megbánják a döntésüket, végül mi az ami elvezet egy választáshoz? Honnan tudom hogy valóban az a kapcsolat már nem szolgál engem? 

A spirituális vagy önismereti úton annyi okosságot tanulunk, hogy úgy érezem sokszor inkább "árt" mint használ. Mert elveszünk a sok bölcsességben. A minap valakitől például azt hallottam, hogy azért marad a párja mellett, aki mániás depressziós és szenved ebben a kapcsolatban ő is meg a férfi is, mert azt gondolja, hogy akkor ő itt bátorságot fog tanulni. Vagy benne maradok egy szar kapcsolatban, mert ez a tanulni valóm, hogy türelmes, megértő stb. legyek. Hozott egy választást, amitől nem boldog. 

Aki ismeri az öt szeretetnyelvet (ajándék, elismerő szavak, testi érintés, minőségi idő, szívesség) hogy számára ezek közül mi a legfontosabb, amit a párjától szeretne megkapni. Az például lehet egy iránymutató. 

Én tudom, hogy számomra nagyon fontos egy kapcsolatban az érintés és a minőségi idő, valamint a szívesség is. Ha ezeket megkapom, akkor jól érzem magam a kapcsolatomban. Ezt nagyon jól példázza az, amikor a Kedvesem már nem fordult felém azzal a figyelemmel, mint a kapcsolatunk elején, úgy éreztem, mintha meg lennék fosztva valamitől. Feltételezem itt most megint a sok spiri embernek az jut eszébe, ami egy tanítás, hogy előbb add meg magadnak azt, amit a másiktól "elvárnál". Nos azt hiszem itt csúsztam el én is. Ontom magamból ezt a sok tanult néha most már azt mondom marhaságot. A párom nem csodálom, hogy néha hülyét kapott tőlem. Bár a kapcsolatunk kimenetelén ez nem változtatott volna, ha másképp teszek. Azonban ha megadom magamnak, amire a másiktól vágyom megkapni, akkor az a kérdés is felmerülhet, hogy miért élek, akkor párkapcsolatban? Hisz akkor egyedül is élhetnék és még lehet, hogy boldogabb is lennék? 

Megint csak azt tudom javasolni, amit nekem az access adott, hogy -hogyan tudsz kijutni ebből a spirálból, amibe betekerted magad? Mondhatnám azt is, hogy felejts el mindent, amit eddig tanultál, a párkapcsolatokról, a férfi -női mintákról és kezdj el kérdéseket feltenni! Első és legfontosabb kérdés: Ad-e nekem még bármit ez a kapcsolat, boldog vagyok-e benne? Meg tudja-e a párom adni azt nekem, ami számomra fontos (és ez nem elvárás). Én meg tudom-e neki adni, azt amire ő vágyik? Vannak-e közös értékrendek, célok? Tudunk-e valóban úgy együtt lenni és időt tölteni egymással, hogy ezt mindketten élvezzük? Akik hosszú ideje vannak benne egy kapcsolatban tudhatják, hogy folyamatosan változunk. Így az értékrendünk és az igényeink is. 

Többek között ezért sem szabad rásütni a párodra, hogy te már ismered őt, mert azzal ráhúzol egy képet, sablont, ami nem valós. Főleg, ha valaki olyan őrült iramban változik mint én, vagy más hasonló ember, aki valóban foglalkozik magával és önismerettel. Tehát legyél kíváncsi a párodra, ki is ő valójában és minden nap nézz rá úgy, mintha most látnád őt először. Csodáld, kommunikálj vele őszintén, légy rá kíváncsi. 

És érd el, hogy ő is legyen rád kíváncsi. Tölts vele időt kettesben. Ahol nincs számítógép, sőt a legjobb ha a telefonokat is félre tudjátok tenni. Ha pedig ő nem kíváncsi már rád, akkor az egyértelmű jelzés, hogy van-e még jövője ennek a kapcsolatnak? És valóban nincs rossz választás. Ha úgy alakulna, hogy mégis mellette maradsz miközben nem vagy boldog, mert szereted, vagy ott van egy gyerek, közös vagyon bármi, akkor se hibáztasd magad a döntésedért. Akkor igyekezz ezt az egészet a javadra fordítani és kihozni belőle a legtöbbet. Akkor valóban add meg magadnak azt, amit a másiktól nem kapsz meg. Soha semmire nincs késő! Most is választhatsz valami mást. És a szerelem, a párkapcsolat, a házasság is hullámzó vannak rosszabb és vannak könnyebb időszakok. Van, hogy ha kitartasz mellette, valóban még átfordulhat újra jobbra és az összetartozás és kitartás meghozza az eredményét és újra megszületik a szerelem. Semmihez ne ragaszkodj.     

A spirituális út buktatói avagy tévútjai, menekülői út vagy felemel?

Első körben szeretném leszögezni, hogy ez az írás nem arról szól, hogy elkezdjem szidni azokat a közösségeket és csoportokat vagy embereket, ahol és akiknél megfordultam. Csupán a saját tapasztalatimat és élményeimet szeretném megosztani. Sőt nagyon sok csodás élménnyel és barátokkal gazdagodtam az elmúlt 10 évben. Ennek a blognak a születése abból indul ki, hogy a minap láttam egy hasonló írást a facebookon a 10 spirituális úton terjedő betegségek tízes listája címmel. Valamint, hogy magam is ráébredtem, hogy itt nálunk, ez a spiritualitás mennyire ki van csavarva és megtekerve. És mindenki mint a mágiánál arra használja, amire. Lehet vele egót növelni, lehet egy menekülés a valóság elől és lehet vele az önismeret erősíteni és csiszolni.

Arról már írtam, hogy az én spirituális utam 2002 nyarán indult, amikor egy válástól szétesve és depressziósan igyekeztem új életet kezdeni. Ekkor egy telefonszám elírásából egy szegedi táltos fiúba botlottam, aki vendégségbe hívott magához és aznap az ő mestere éppen reiki tanfolyamot tartott. Amire megkérdezte, hogy van-e kedvem beülni és gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem lehet beültem. Ekkor még

semmit nem értettem az egészből csak lassan elkezdtem érzékelni energiákat. Igazából, amit a spirituális úton felfedeztem és a legtöbbet adott az az önismeret. Az akinek addig láttam magam, a rút kiskacsa úgymond, az végre kezdett átváltozni és ugyan nekem valóban majd 9 évembe telt, hogy meglássam magamban azt a ragyogó és csodás lényt, ami akár lehet egy hattyú is, azonban megérte. Az önismeretben számomra a legtöbbet a három éves papnőképző adta, ahol egy egészen más Nővé váltam. Valamint utána szomatodráma, családállítás és a végén az access. Sokat adtak az egyéni oldások is, mint a kineziológia. 

És igen én is találkoztam önjelölt gyógyítókkal és tanítókkal, jósokkal, mágusokkal, médiumokkal, boszorkány papnőkkel, akiktől nem feltétlenül csak jót kaptam. Találkoztam a spirituális gőggel és egóval. Amiről hallottam, hogy az egyik legszörnyűbb dolog a világon, ezért én volt, hogy évekig elfojtottam magam, hogy nehogy valaki rám süsse, hogy én elszálltam magamtól. És találkoztam az úgynevezett ashram betegséggel vagy a közösségi szelemmel, ami nem feltétlenül ad szintén az embernek jó dolgot. A legutolsó közösség amiben részt vettem nagyon sok jót is adott és barátot. Azonban valóban be is szippantott és valahol elvesztem.

  Az access haladó tanfolyamán jöttem rá, hogy az -az igazi, amikor valóban a saját igazadat követed. Nem pedig egy gurut, mestert vagy tanítót. Az én éberségem, itt jött elő, hogy olyan erős, hogy képes vagyok felszedni nagyon könnyen mások gondolatait és érzéseit és a sajátomként megélni, úgy hogy én nem tudok róla. A spirituális alázat, meg hogy válj önzetlenné és hogy csak akkor vagy jó, hogy széva vagyis ingyen munkát végzel olyan irányba vihet el, ami nem feltétlenül szolgál engem. Az, hogy ha valamit szívből teszek az jó, csakhogy én hajlamos voltam arra is, hogy ha valamiben vagy valakiben hittem, akkor annak teljesen oda adtam magam. Sokszor fel is adtam magam. Akár egy párkapcsolatban. Hűen szolgáltam az Istennőt papnőként és az Indiai mestereimet. Amíg rá nem jöttem, hogy ez nem feltétlenül, hogy jó nekem. A szolgálat ugyanis azt is jelenti, hogy szolgává válsz. Ha pedig szolgává válsz, akkor nincs sem önálló akaratod, sem semmid, egy bábbá válsz, akit kényük kedvük szerint rángatnak  mások. Ezt nem mindenki élete meg így, aki ezeknek a közösségeknek a tagjai voltak, és ez rendben is van.  

Én többé senki bábja nem akarok lenni! Attól még tudom, hogy a mestereim, amit szeretnének a világnak adni a tanításaikkal az jó, amit ebből magaménak érzem meghallgatom. Az energia, amit általuk közvetítek az jó, ezért használom. Azonban már nem érzek késztetést, hogy mindenben kövessem őket és nem érzek lelkiismeret furdalást azért, mert nem akarok megvilágosodni és felébredni és nem az ő álmukat követem. Vagy mert nem akarok kimenni több százezer forintért az általuk vezetett egyetemre. Ami tudom, hogy csodálatos, azonban azt is láttam, hogy voltak akik ezt is kölcsönből finanszírozták meg és utána évekig fizették. Persze voltak, akik jártak ott és utána, amikor haza jöttek valóban megváltozott pozitívan az életük.  Hozzá kell, hogy tegyem, hogy sok spirituális tanítással a pénz és a gazdagság nem fér össze. Így nagyon sokan szenvednek attól, hogy nem összeütközésbe kerül bennük az anyagi és a spirituális világ, ezért képtelenek önmaguk számára bőséget teremteni. Sok spirituális gyógyító szenved attól, hogy éhezik vagy napról napra él, pont ezért. Az igazi felébredés számomra az, hogy ami nekem jó és amire a szívem valóban vágyik az az IGAZ SZÁMOMRA. És hogy a saját álmomat kövessem és ne másokét.

A másik nagy tévedése a spirituális útnak az a párkapcsolatokban van. Az egyik fél főleg a nő elindul ezen az úton. Találkozik mindenféle földön túli élménnyel és sokkal színesebbé válik a világ számára. Aztán azt látja, hogy a kedves párja, már nem is olyan kedves és igazából egy unalmas valakivé válik számára. Elkezdünk a spirituális út által fejlődni. Tudatosodni, ráébredni arra, hogy sokkal többről szól ez az élet, mint hogy megszületünk, eszünk, iszunk, szeretkezünk, tanulunk, dolgozunk, gyereket nemzünk, akit felnevelünk és aztán meghalunk. Hallunk olyanokat, hogy létezik lelki társ és ikerláng stb. és hirtelen már a párunk ehhez képest tényleg egy kis szürke egérnek tűnik, míg gondoljuk egy lélektárssal az élet sokkal könnyebb és nagyszerűbb. Na ez itt a csali. Nem attól vagy egyedi és különleges, hogy spirituális vagy és attól, hogy a társad nem követ ezen az úton, ő még nem lesz kevesebb. 

Ugyanis ezeknek a száma már a lélektársé és az ikerlánggé korlátozott. Ha minden áron rájuk várunk, lehet, hogy ez az egy élet nem is elég arra, hogy megtaláljuk, ugyanis a világban szét vannak szórva. Aztán csodálkozunk, ha évikig egyedül vagyunk, mert hogy arra az egy és tökéletes társra vágyunk és szelektálunk, mert hogy hozzánk, nagyon spirituális nőkhöz vagy férfiakhoz ugyebár akárki nem illik. Illetve azt gondoljuk, hogy azzal a társsal nincs szenvedés, nincsenek viták és minden happy. Ez nem így van. A héten Müller Péter esten voltam. Aki hallotta Péter én csak bácsizom már, tudja, hogy ő megtalálta a lélektársát és nagyon boldog vele, már vagy 58 éve. Azonban ő is azt mondta, hogy ahhoz hogy boldog legyél a társaddal, nem kell feltétlenül, hogy az a lelkitársad legyen. Én is ezt vallom, hogy ha szereted önmagad, akkor bárkivel szinte boldog tudsz lenni! Elég az, hogy ha számodra vonzó és azoknak az alap dolgoknak megfelel, amire te valóban vágysz, amik neked valóban fontosak. 

Végül, amit megtanultam még, hogy bármilyen állapot, amire törekszel, azzal véglegesíted vagyis lezárod magad. Amikor valaki az mondja, hogy én meg akarok világosodni, mert azt gondoljuk, hogy akkor már ebben az életben többé nem fogunk szenvedni és nem leszünk szomorúak vagy boldogtalanok. Ez szintén nem igaz. Mi lenne, ha ehelyett csak elkezdenénk élvezni az életet. Menj oda ahova hívást érzel, szűrj mindent, amit olvasol, hallasz és engedd meg magadnak a földi örömöket. Ebben a testben ez az egy életed van, KEZD EL ÉLVEZNI! És ha nem tudod hogy kell, gyere és megmutatom :-)    

Lehet rosszul szeretni?

Káli, a pusztítás és rombolás Istennője. Ahhoz, hogy tovább tudj lépni, életed bármely területén és ne a múlt démonjaival küzdj előbb el kell engedd a régit.  Hivatalosan az Istennő évkörén, ami a természet rendjét követi november elsejével jön a Banya, vagy a Bölcs Asszony, aki az elengedést támogatja. Jön a befelé figyelés és lecsendesedés időszaka. A halál, elmúlás, elengedés. Ami a halottak napjához is kapcsolódik. Azonban én már napok óta érzem őt. Napok óta érzem, hogy bennem haldoklik valami, valami ami a múlthoz kapcsolódik. Lényem egy része eltávozik, ami már nem szolgál. A legjobb, amit ilyenkor tehetek, ha engedem. Olykor könnyek, fájdalmak szakadnak ki és fel bennem, olykor őrült sikítás. 

Bejártam világokat, megtapasztaltam az egységet. Éreztem, ahogy valóban az egész világ egy családdá forr össze. Aztán a földre hullva érzem a szétválasztottságot. Ahogy lelkem egy része a másik felem után kiált és hívja őt. 

Mindenütt ebbe botlok most, hogy

a lélektársad nélkül szinte létezni sem tudsz. Olvasok egy könyve az Ikerláng szerelemről. Ahol a lélektársak életről, életre találkoznak és elkezdenek emlékezni, az igazi önvalójukra és a másikra. Mennyire egyszerű is lenne, ha valóban csak így magamhoz hívhatnám. Ha ő emlékezne arra, hogy mi valamikor egyek voltunk. A könyv szerint mivel mindketten a fényt szolgálják és együtt sokkal erősebbek, ezért olykor a sötét erők akadályozzák a találkozásukat. Azonban, ahogy a mesékben is, mindig a jó győz és a fény áttör a sötétségen. A fény erősebb mindennél! 

Emlékszem a legutóbbi szerelemre, ahol a Kedvesem szinte magamnál is jobban szerettem. Ahol ő mindennél fontosabb volt, olykor még nálam is. Még ha magamat nem is szorítottam háttérbe, azonban nőként belém van kódolva a gondoskodás. És természetes, hogy akit szeretek azt táplálom először és arról gondoskodom először és ő ugyanazt adja vissza. Nem azért, mert azt gondolja, hogy ezt várom el, hanem mert a szíve ugyanezt diktálja. Azonban ez a fajta szeretet előbb utóbb oda vezet, hogy elveszted és feladod önmagad valahol. Amit a másik talán úgy érzékel, hogy gyengévé váltál. És akkor lehet, hogy rád néz és már nem az ő erős szerelmét látja, hanem egy gyenge férfit vagy nőt. Ha pedig az ő szerelme nem volt valódi, akkor elkezd ezért bírálni a gyengeséged ellened fordítja. Olyan módon, hogy a végén elhiszed, tényleg rossz vagy. Tényleg tehetetlen vagy szerencsétlen, vagy ügyetlen vagy istentudja mi vagy ki vagy? EZ NEM SZERELEM. EZ NEM SZERETET.

A szerelem, és szerelmed, nem ítél, nem bírál. A szerelem elfogadó és megengedő. A szerelem, ha egy

veled, akkor pontosan tudja. Te úgy vagy tökéletes a hibáiddal együtt, ahogy vagy. Kedvesen, szelíden terel, támogat. Együtt emelitek egymást és erősebbek vagytok. Amikor pedig mégis megbánt szóval vagy tettel, képes bocsánatot kérni. A lélektársak kapcsolata sem mindig a rózsaszín felhőkről vagy állandó lebegésről vagy szenvedélyről szólnak. Ugyanúgy ott van a tanítás, a viták és a feladatok. A különbség annyi, hogy másképp oldják meg. És ha mégsem a lélektársad van most melletted, akkor csak tanuld meg elfogadni. Ha szereted és ő is téged, csak légy hálás és szeresd őt olyannak, amilyen.

Namaste Zia

www.istarkapuja.com

 

Az elköteleződés a párkapcsolatokban valóban megöli az unalmat?

Az elmúlt egy hónapban hirtelen ötlettől vagy belső indíttatástól vezérelve több könyvet is elolvastam a párkapcsolatok és a szexualitás témájáról. Talán a legérdekesebb a kapcsolat fóbiás vagyis az elköteleződésre képtelen férfiakról szólt. Mint megtudtam ennek a fóbiának több fokozata van és az utolsó kapcsolatomban a párom az enyhébb kategóriába tartozott. Ez azért is elgondolkodtatott, mert ha a hasonló a hasonlót vonzza, akkor ez bennem is ott lehet?

Egy kedves barátnőm, aki szintén párkapcsolati szakértő, tanácsát kértem. És nem csodálkoztam, amikor igen előjött nálam is az elköteleződéstől való félelem.

Feltettem neki is a kérdést, hogy mit mond a "nagykönyv", valójában mit is jelent az elköteleződés egy kapcsolatban? A válasz: Azt, hogy 100%-ban oda adod magad annak, ami van. Valamint elköteleződöm amellett, hogy 100%-ban önmagam adom a kapcsolatban. 

Azt hiszem a legtöbb ember itt akadhat el, hogy 100%-ban önmagam adni az félelmetes, vagy veszélyes. Hisz gyerekkorunk óta annyi ítélet és bírálat ért bennünket, hogy megtanultuk elrejteni valódi énünk vagy azon részeinket, amiket mi magunk nem tudunk elfogadni és ezért utáljuk őket. Azonban ezek a részek újra és újra elő fognak jönni, egészen addig, amíg meg nem tanuljuk, hogy miképpen szeressük és békéljünk meg velük.

Az elköteleződéstől való félelem van, hogy a kapcsolatban csak később kerül elő. Van, hogy már férj és feleségként élnek együtt a párok és már gyerkőc is van, amikor az egyik fél, hirtelen úgy érzi, hogy elég volt. Jöhet, akár a kapuzárási pánik, akár az, hogy változnak a célok, a közös érdeklődési körök, és a személyiség.

A kérdés az, hogy amikor az egyik fél elkezd távolodni, akkor ezt a másik hogy éli meg? Van-e még bármi, ami összeköt minket? És itt nem a gyerekekre vagy a vagyontárgyra gondolok, ezek csak kifogások és felhasználhatóak arra, hogy egymást manipuláljuk. A szerelem és annak hőfoka folyamatosan változik. Mást jelent és éljük meg a szerelmet 20 évesen, másként 30 és 40 évesen és megint csak más az időskori szerelem. Létezik-e valójában örök szerelem?

Én hiszek benne.

Látok idős párokat kézen fogva, igaz keveset, akiken látszik, hogy régóta együtt vannak. Hogy ők valóban kitartottak egymás mellett jóban, rosszban, pedig az ő életükben is lehettek nehézségek. Ha bele gondolok, talán többre tartották az emberi életet és értéket, egymást, azok, akik átéltek egy háborút vagy más katasztrófát. Azonban mi lenne ha megtanulnánk úgy értékelni egymást a párunkkal, hogy ne kelljen hozzá valami dráma? 

Abból a könyvből amit most olvasok egy idézet: "Hibák nem léteznek. Az események, amelyeket magunkra idézünk, bármilyen kellemetlenek legyenek is, feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy megtanuljuk, amit meg kell tanulnunk. Az Univerzum szándékosan hoz össze azzal, akivel együtt kell lenned. Az Univerzum szándékosan hoz össze másokkal, és ez a szándék nem más, mint hogy tanuljatok egymástól, és tökéletesedjetek emberi mivoltotokban. Lesznek jó időszakok, és valószínűleg szenvedélyes időszakok is, ha nem lennének, nem maradhatnátok együtt. De azért lesznek köztetek súrlódások, nézeteltérések, egyet nem értések és értékrendbeli, illetve kifejezésbeli különbségek is."

Közben még visszatérnék egy kicsit a szex témára, amit azért sem lehet kihagyni, mert úgy érzem, hogy aki azt mondja, hogy az nem fontos egy kapcsolatban, az talán saját magát is becsapja. Nem a legfontosabb, azonban igen is fontos. 

A másik örök téma, hogy mitől válik unalmassá egy idő után a szex a párkapcsolatban? Erre a Férfiak a díványomon című könyvből kaptam választ. Az írónő szerint aki szexuálterapeuta a szerelmesek ott követik el a "hibát", hogy egymást családtagnak kezdik tekinteni és ezzel megszűnik a szexuális "tárgyi lét". Itt a szexuális tárgy, nem egy lealacsonyító fogalom. A párok végül oda lyukadnak ki, hogy deszexualizálják egymást. Nekem erről mindig Csernus doki Férfiak című könyve jut eszembe, ahol kő keményen kimondja, hogy az anyánkat nem dugjuk meg! Ha eljutottunk idáig a kapcsolatban, akkor azt érdemes tenni, hogy töltsük meg újra a kapcsolatunkat szexualitással.

Elsősorban vigyünk több játékosságot és spontaneitást a szexbe. Tegyük örömmel és ne kötelességgel. Valamint, amit érdemes még egyenként megtenni a nőnek és a férfinak, hogy önmagára is képes legyen úgy tekinteni mint a társa szexuális játszótársára. Vegyük figyelembe saját szexualitásunkat. Ne süllyedjünk bele az apa, férj, anya, feleség, stb. szerepekbe. Keressünk, kutassunk új lehetőségek után, erotikus irodalom, amit fel lehet olvasni, vagy írni egy saját történetet, vagy verset. Nézzünk, (ne pornót) hanem olyan művészi erotikus filmet, ami felizgat mindkettőnket. Vagy vegyünk olyan könyvet, szép művészi fotókkal, amiben új pozitúrák vannak, vagy egyszerűen csak éjszaka suttogjuk bele a kedvesünk fülébe, hogy mire vágyunk.

 

Vagy keressünk valami új helyínt az ágyon kívül. Mindegy bármi is legyen hozzon változást, az egyhangúságba. Semmi sem tabu, amit mindketten tudunk élvezni. Hallottam olyanról, hogy egy pár szexuális életét az dobta fel, hogy elmentek egy viszonylag családias jellegű swinger klubba. Ők szoros kapcsolatban álltak és nem volt jelen a féltékenység, előre megbeszéltek mindent. Ez egy extrém eset talán, csak bátraknak ajánlom.       

Mire vágynak a férfiak?

Ez az írás, még kapcsolódik a Férfiak a díványomon című könyvhöz, melyet egy amerikai szexuálterapeuta-nő írt. Nőként sokszor éreztem én is azt, hogy bárcsak bele láthatnék a férfiak fejébe, hogy valójában mire is vágynak, mire is gondolnak főleg velük nőkkel kapcsolatosan?

Ma reggel a nők lapja cafén bele botlottam egy írásba ezzel kapcsolatosan: "Egy kutatás megmutatta, hogy mi jár a pasik fejében? Íme, az 5 legfontosabb dolog: 1. A csajok melyik testrészt bírják legjobban a pasikon?

Ha megadta a számát, mennyi ideig kell várnom, amíg felhívhatom?

Mi a legjobb módja annak, hogy lenyűgözzek egy csajt az első randin?
Honnan tudhatom biztosra, hogy valóban tetszem neki vagy egyszerűen csak kedves velem?

Miért nem tudom tutira kielégíteni a csajomat szex közben?"

Ez számomra egy újabb megerősítést adott arra, hogy ugyanolyan esendőek mint mi nők, hogy hasonló félelmeik vannak és igazából, nem sok különbség van az érzéseink között. Nem igaz, hogy minden férfi csak szexet akar és hogy képtelenek érezni. Amibe különböznek tőlünk nőktől, hogy némely férfi kommunikálni nem tud az érzéseiről vagy nagyon nehezen. Az említett könyvben is szerepel, hogy igazából, amikor szexuális problémáik akadnak és elkezdenek róla beszélni, akkor valójában a szex mögött szinte mindig a szeretet és a szeretet éhség bújik meg. Ők ugyanúgy félnek a sebezhetőségtől, csak mivel generációk óta beléjük van kódolva, hogy a férfinek erősnek kell lennie, nem szabad sírnia, nem mutathatja ki az érzéseit, stb. ezért valóban nehézséget is jelent számukra. És hogy ez változzon azt gyerekkorban kell elkezdni és ezért az anyák a "felelősek". 

A fiú úgy fog viselkedni a nőkkel, ahogy azt otthon látta apától. Vagy úgy fog viszonyulni hozzájuk, ahogy az anya viselkedett vele. Ha az anyja megtagadta tőle a figyelmét a szeretetét, akkor az a fiú nem fogja tisztelni a nőt. Abból válik olyan férfi, aki megalázza vagy kihasználja a nőket, ezzel "tudat alatt bosszút állva az anyján". 

Szintén idézet a könyvből a férfiakról, akik szexuálterápiára jártak: "Pácienseim történeteiben kezdtem észrevenni egy közös témát. A sebezhetőséget. Mintha minden férfi a szeretetigény és a szeretettől való félelem között ingadozott volna. Azzal reagáltak, hogy bizarr kapcsolatokba és szexuális viszonyokba bonyolódtak, azután egy furcsa dobással a szerelem pótlékaivá - örömkereséssé, egojutalmazássá vagy fantasztikus idilli szerelemmé -torzították ezeket, hogy igényük kielégüljön,

de megmaradjon a biztonság. Ezek a férfiak menekültek az igazi szerelem elől. Mindenki szereti a szerelem érzését, azt a kellemes, euforikus állapotot, de a szerelem nem egyszerűen egy érzés. És nem is könnyű. Az örömmel nehéz érzelmek is jönnek, mint a harag, az unalom, a sértettség. És jön a félelem lavinája: félünk az elutasítástól, a csalódástól, attól, hogy elveszítjük magunkat, hogy elhagynak, vagy hogy kiderül nem vagyunk szerethetők. Ezek a félelmek lehetnek irracionálisak, de valósak is."

Azonban ha képes vagyok szembe nézni a kapcsolatomban a félelmemmel és kimondom a páromnak, hogy igen félek attól, hogy elhagysz, félek attól, hogy más nő után vágysz és megcsalsz. Ha kimondom, hogy szeretlek, szükségem van rád és látom, hogy nem vagy tökéletes, én sem vagyok az, de én így szeretlek és ugyanezt megteszi a férfi is, akkor a félelem lassan fel tud oldódni.

Ha a férfi is ki meri mondani, hogy benne is vannak félelmek és neki is szüksége van a nőre és ezáltal közel engedni magához, akkor egy kapcsolatot, bármilyen mélyen is voltak és távolodtak el egymástól, férfi és nő újra egymásra találhat. Talán a férfiaknak az a legnehezebb, hogy beismerjék a "gyengeségüket, mert akkor azt gondolják, hogy valóban gyengék." Első hallásra azt gondolná az ember, ehhez nagyon nagy bátorságra van szükség, feltárni a sebezhetőségünket és a félelmeinket egymás felé. Azonban megéri. Csodák történhetnek egy kapcsolatban és lehet, hogy egy válást akadályoz meg. Ha mi nők elég bátrak vagyunk és elkezdjük, akkor a férfi is meg fogja tudni tenni. Támogassuk őket ebben, ahelyett, hogy bosszankodnánk, és bírálnánk őket. És ha mégsem úgy sül el, akkor tovább kell lépni, mert ahogy már többször is leírtam, senkit sem tudunk megmenteni. Ha a társunk nem áll készen arra, hogy fejlődjön, hogy kommunikáljon, hogy megnyíljon és még csak hajlandóságot sem mutat a változásra és ezt nem tudjuk elfogadni, akkor a döntés a mi kezünkben van. Benne maradni egy ilyen kapcsolatban, ahol nem vagyok boldog, vagy tovább lépjek?

Még egy hatalmas felismerést hozott számomra a könyv a duci nőkkel kapcsolatosan, vagy a nőkkel, akik elkezdenek hízni a kapcsolatukban. Az én súlyom általában a kapcsolataimban elkezdett gyarapodni és ez nem mindig védekező vagy bánat háj volt. Az utolsó kapcsolatomban például azért, mert a Kedvesem nagyon jól főzött és ő ezzel mutatta ki egyrészt a szeretetét, hogy nagyon finomakat főzött nekem. Viszont a mozgáshoz képest, amit végeztem az élet mennyisége jóval több volt és így keletkezett a súlytöbblet. Amit aztán a párom elkezdett kifogásolni, én pedig szó szerint sértésnek vettem, mondván, hogy a kapcsolatunk elején azt mondta, hogy ő imádja a duci nőket és neki minden barátnője ilyen volt. 

Nos hölgyek ez az egyik ok, ami miatt a férfi elkezd "piszkálni", ha elkezdünk hízni mellettük: "Ezek a férfiak (akiknek elkezdett hízni a párja) úgy érezték, nem kívánják többé feleségüket vagy barátnőjüket, akik "elhagyták magukat", általában azért mondták azt, hogy nem kívánják ezeket a nőket, mert attól féltek, hogy ez valójában azt jelenti, hogy a nők vesztették el irántuk való szexuális érdeklődésüket. Vagyis a férfiak indulata nem egyszerűen azon alapult, hogy milyen a nők megjelenése vagy, hogy nem igyekeztek megfelelni csinosság, vonzóság társadalmi kliséjének. A súlygyarapodás a direkt elutasítás metaforája volt, a férfi nemkívánatosságának megtestesült üzenete, azt jelentette, hogy miatta nem érdemes formában maradni, sőt hogy a nőt talán már egyáltalán nem is érdekli a férfi. Kultúránkkal szembemegy talán, de tapasztalatom szerint a férfiak vágya nincs teljesen összefüggésben egy nő testmétereivel. A férfi számára ami igazán szép egy nőben, ha a nő szexuálisan létező személynek tekinti magát, élvezi saját szexualitását és hajlandó ezt kifejezni. "

Tehát hölgyeim, valóban itt az ideje, hogy elengedjük ezt a súlymarhaságot! Ez vonatkozik azokra is, akik pedig túl vékonynak találják magukat. És elkezdjük, megtalálni a saját szexiségünket és szexuális kisugárzásunkat kiterjeszteni, függetlenül attól, hogy van-e párkapcsolata vagy sem? Élvezni azt, hogy van fizikai testünk és megtanulni vele játszani és csábítani.   

    

  

Férfi - Női játszmák az életben a szerelemben az ágyban

Egy szexuálterapeuta nő könyve akadt minap a kezembe, ami újfent megihletett. A címe: Férfiak a díványomon. Eszembe juttatta, hogy régi vágyam valamilyen módon jobban megszólítani a férfiakat arra, hogy megnyíljanak és többen járjanak, akár hozzám is. Illetve, hogy szeretnék egy férfi kört létrehozni, hisz én magam is jó ideje foglalkozom terapeutaként a szexualitás témájával. 

Egy-két olyan férfival én is összeakadtam és bele is szerettem, aki ezen a téren igen csak betegesnek lett volna mondható. Körülbelül öt évvel ezelőtt találkoztam egy férfival, aki elmondása szerint csak azért nem járt prostituáltakhoz, mert betegesen félt, hogy összeszed tőlük valamilyen betegséget, még gumival is. Ezt a férfit az ajzotta fel leginkább, ha szex közben azt kiabálhatta, hogy: "- Megbaszlak te kurva! "  

A könyv szerzője név nélkül ír le igaz történeteket, férfiakról és nőkről egyaránt. Feltárva közben a saját történetét is. Célja, hogy elvigye az olvasót arra az útra, melyet maga az író is bejárt tanulással. Feltárva azt, hogy valójában mit is akarnak a férfiak? Több estet és történetet elmesél, melyekben a közös az, hogy ezek a férfiak nem perverzek, nem deviánsak, hanem hétköznapi emberek, akikkel a szexről beszélget, de igazából mindegyik a szerelemre vágyik.

Ha bele gondolok, hogy nőként hányszor ócsároltuk a férfiakat és neveztük őket hűtlen gazembernek, meg kéjenceknek. Nekem a kurvapecér tetszik a legjobban és még számos más aljas állatias lénynek. Azonban nem tekintettünk ezeknek a különféle viselkedési mintáknak a háta mögé, vagy kiinduló pontjára. Például, én ennek a férfinak, aki prostituáltakkal szerette volna kiélni, minden perverz vágyát, találkoztam volna az anyjával, az talán sok mindent elmondott volna arról, hogy miért is jutott ide a fia. Úgy érzem, hogy sok férfi merevedési zavara, vagy az, hogy nem tudja megfelelően kezelni az "ágyban felmerül problémákat", kiinduló pontja a gyerekkor. Talán édesanya rápirított, hogy ne játsszon a kukijával, mert le fog esni, vagy éppen rajta kapták maszturbáláson és ez szégyen érzetet keltet benne és sorolhatnám. 

Valójában az a legfőbb oka annak, hogy egy pár szexuális étvágya és az aktusok száma csökken, hogy lélekben elkezdenek eltávolodni egymástól. Csak nézzük meg, hány olyan pár van, aki őszintén képes beszélgetni egymással és időt szán a párjára és valódi odafigyeléssel fordul felé? Természetesen, ahogy az én utolsó kapcsolatomban is történt. Lehet mentegetőzni azzal, hogy azért nem beszélgetek a másikkal, mert fáradt vagyok, lehangolt, meg már ismerlek, már mindent tudok rólad, miről beszélgessünk?

Jön a monotonitás, az egyhangúság, ami aztán végkép megöli a kapcsolatot, a szerelmet, a szexet. Ha idáig eljutottunk, akkor ennél még az is jobb, ha a társam elé állok és a szemébe mondom az igazságot. Amit akkor még én is féltem megtenni. Ezt itt a vég, ha nem hozunk közösen egy döntést és változtatunk, akkor lehúzhatjuk a rolót. Én kapcsolat párti vagyok, hiszem, hogy ha mindkét fél hajlandó a változásra, akkor minden kapcsolatot a legmélyebb szintről is fel lehet hozni. És mi minden lehetséges a szex terén? Kreativitásra fel és fantáziát bekapcsolni! 

Hmm, én mennyire szerettem volna, ha valaki lebilincsel? :-) Bele mehetünk a lassú, finom, kínzós részbe. Aki olvasta Coelhotol a Tizenegy percet és abban is azt a részt, ahol Maria egy olyan játékba megy bele, ami a parancsolni és engedelmeskedni játék. A szolga/nő és az uralkodó/nő. Már hallom, hogy egyesek ezen felhördülnek :-) főleg egy családanya vagy apa nem tesz ilyet, mert az illem úgy kívánja? Ilyenkor jön az a kérdés, hogy nőként ha már anyák vagyunk, miért engedjük, hogy a többi archetípus eltűnjön? Egy anya nem lehet Szex Istennő? Ez csak egy hitrendszer, el lehet engedni. 

Jöhetnek a szerepjátékok, vagy bármi a lényeg az, hogy mindketten élvezzük. Ne legyenek sémák, ne engedjük, hogy rutinná váljon a szeretkezés. Soha ne szeretkezzünk kötelességből, vagy félelemből, mert azt gondoljuk, hogy a párunk elhagy, vagy megcsal, ha nem kapja meg azt és annyit amennyire vágyik. Merjünk nyíltan beszélni arról, hogy ki mire vágyik? Néha jó megérezni a nyers férfi erőt és tényleg arra vágyom, hogy dugjon meg, úgy igazán döngetősen.  

És igen itt van a tantra is. Hosszan és lassan

élvezni az együttlétet. Aminek a célja nem az orgazmus (a szeretkezést alapból azzal megöljük, ha az orgazmust célként tűzzük ki). Nem az, hogy hányszor élveztem el, hanem a mély alá és elmerülés egymásban. Én imádtam csak nézni a Kedvesem, hosszan mélyen elveszni a tekintetében. Érezni a bőre illatát és élvezni az ízét. Végig simítani az ajkammal minden egyes porcikáját és finoman lágyan ringatózni vele és érezni ahogy bennem van. Ahogy eggyé válunk és eggyé leszünk, valódi egységben. Azonban a legcsodálatosabb az, amikor feltárja nekem őszintén a lelkét a férfi és megnyílik. Amikor érzem, hogy nem fél attól, hogy megmutassa a sebezhetőségét és nem akar másnak látszani, mint ami. 

Láttam férfiakat sírni, akik erősek voltak és számomra ez annyira gyönyörű és megható. És hogy valójában mi is az igaz szerelem? Egy barátnőmmel beszélgettünk arról, hogy ő egy olyan társkeresőt hozna létre, ahol az emberek azonnal feltárnák a hibájukat. Hisz az internetes társkeresőkön mindenki fényezni igyekszik magát. Azonban egy idő után úgyis kiderül, hogy mi van az állarcok mögött, hiába takargatjuk. A valódi szerelem, amikor úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van és megengedjük neki, hogy az legyen, aki lenni akar. Nem akarjuk megváltoztatni, saját képünkre formálni, sem az exekére. 

Amikor ő is meg tud nyílni őszintén nekem és én is neki. A szerelmünk pedig elkezd kivirágozni és ezt a virágot együtt gondozzuk, tápláljuk, mindenféle erőlködés nélkül. Együtt áramlunk egymással és a szerelem hullámaival. Lehet, hogy nem lesz minden nap annyira intenzív, azonban tudjuk, hogy ez rendben van. Nem függünk egymástól, hanem valódi egységben vagyunk önmagunkkal és így még teljesebb egységgé olvadva egymással.

Remélem, hogy a jövőben még több férfi jön hozzám szexuál vagy egyéb terápiára.   

   

    

A békés harcosok nem a földről származnak!

A napokban került a kezembe a békés harcos folytatása könyvben. A film nálunk nagy sikerré vált és szinte "kötelező" spirituális művé. Amikor kiválasztottam, azt kértem, hogy az a könyv kerüljön a kezembe, ami most tud nekem valami újat mondani, adni, ahhoz, hogy a mostani élethelyzetemben még több változást hívjak be.

 

Ahogy már többször írtam az igazán nagy tudatos változást az acces hozta számomra. Itt hallottam először, hogy vannak páran itt a földön, akik már úgy jöttek ide és élnek itt, hogy alapvetően vannak különleges képességeik. És itt hallottam először, hogy ők olyanok mint az X man-ek a filmből. Azonban, mivel ezeket a képességeket nekik is volt, hogy rejtegetniük kellett, mert az emberek nem fogadták el őket, furán néztek rájuk, ezért mi is jól elrejtettük őket. Ahogy ezt felismertem, hogy én is ilyen vagyok, abban a pillanatban megértettem az egész eddigi életem, minden eseményét. 

   

Végre elkezdtem rá és felébredni arra, hogy ki is vagyok valójában. Nem vagyok sem több sem kevesebb és jobb vagy rosszabb, mint a többiek csak más. És ezzel sokan vannak így, főleg azok, akik úgy érzik, hogy senki sem érti meg őket, hogy nem értik, mit keresnek itt ezen a földön és abban a családban, amiben születtek. Nos ezért, mert nem innen származunk. És erre további megnyugtató információt Dan Millman könyvéből kaptam, aki hamarosan Budapestre érkezik, a békés harcos a szent utazásából. 

"Láttam az ősi univerzum képét, ahol az űr kanyarulataiban angyali lelkek játszottak a szabadság és a boldogság birodalmában. Ez az emlék, benne a psziché legősibb feljegyzéseivel, lett az archetípusa a helynek, amelyet mennynek nevezünk. Az ott élő lelkek egy áradata lejött a földre, mert kíváncsiak voltak a földi birodalomra - az állati alakokra, a teremtő szexuális energiára - arra, hogy milyen lehet testben élni. Ezeknek a teremtményeknek több generációja érkezett a földre, belőlük lettek a királyok, királynők, fáraók, uralkodók. Az utolsó generációban különleges lelkek jöttek, olyanok, akik tudták, hogy nem térhetnek vissza. Ők a békés harcosok, akik tudták, hogy küldetésük, hogy halandó testben éljenek egy örökkévalóságon át. Önkéntes küldetést vállaltak. Azért jöttek, hogy emlékeztessék a többieket, kik is ők valójában. Voltak köztük, ácsok, orvosok, tornászok, zenészek és naplopók, bűnözők és szentek. A legtöbben mára elfeledték a küldetésüket, de a parázs továbbra is ég a szívükben, és él bennük az emlék: az emberiséget szolgálják, az a dolguk, hogy felébresszenek másokat is. Ezek a lelkek nem jobbak a többinél, hacsak a szeretet azzá nem teszi őket. Olykor vágyunk arra, hogy haza menjünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hová. Tehát nem azért vagyunk itt, hogy beilleszkedjünk, mint ahogy azt talán szeretnénk. Azért jöttünk, hogy tanítsunk, irányítsunk, gyógyítsunk, hogy mások maradjunk, ha másként nem, hát a példánkkal. " 

Nagyon sok energiám ment el arra, amíg ez az információ el nem jutott hozzám, hogy próbáltam beilleszkedni sok helyre, de nem ment. Most, hogy már tudom ki vagyok, nem szeretnék, ami nem jelenti azt, hogy a társadalom szerint úgymond antiszociális lennék, egyszerűen csak elfogadom, hogy ha a "normálisnak" nevezett emberi élet és emberek, nem tudnak vagy akarnak elfogadni, szeretni. Mint, ahogy küzdöttem a párom családjával, akik közül igen csak kilógtam és végül a párom, aki viszont úgy döntött, hogy ő nem vállalja fel, hogy más, inkább beilleszkedik. Ugyanis mindig van választási lehetőség. Meg lehet tanulni beolvadni, megalkudni. Csak számomra ez nem élet! 

Ettől a megértéstől és tudatosságtól a szívemben lévő össze seb, amit eddig kaptam a másságomért begyógyult. Jobban tudok így azok felé fordulni, akik valóban szenvednek és támogatásra van szükségük.

 Most értettem meg és érzem át, hogy mi is a valódi megnyílás mások felé. Amikor már nem védekezem és félek attól, hogy megbántanak  vagy fájdalmat okoznak.  Régóta érzem a médiumi képességem és használom, de azt érzem, eddig azt is amiatt, mert féltem az ítéletektől és így kontrolláltam. Már nem teszem. Mostantól szabadon áramlok azzal az erővel, ami ott van bennem. Kaptam egy új nevet is hozzá és örömmel nyitom meg az ajtóm, a szívem az újnak a változásnak és az embereknek. Akik pedig mások vagyunk, mi egy lélekcsalád vagyunk és amikor összejövünk és együtt teremtünk, alkotunk, ott csodák születnek. Ezt főleg az acces csoportokban tapasztaltam.    

Bennünk élő Istennők, ami támpontot ad a "tudatos" párválasztáshoz!

Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, sokat nyújtani támpontként a párválasztásban, ha ismerjük a bennünk élő női vagy férfi dominánsabb archetípust. Mint említettem, hogy én Aphrodité (a Szerelem és a szépség Istennője) típusként főleg a szenvedélyes és tüzes férfi archetípusokkal, mint Árész és Hephaisztos jövök jól ki és tudok szerelemre lobbanni.

Attól, hogy a szépség Istennője is nem jelenti azt, hogy minden ehhez a típushoz tartozó nő igazi szépség. Van sokszor, hogy "szürke" kis egérnek tűnik, de ugyanakkor a kisugárzása által jobban vonzódnak hozzá a férfiak. Könnyen teremt kapcsolatokat, barátságos és kedves. Imádja a férfiak társaságát és a szerelem mint érzés a lételeme. Azonban, ha nincs mellett egy hűvösebb Istennői minőség, akkor ez a típus hajlamos a hűtlenségre és egyik férfi karjából a másikba omlik. Számomra az egyensúlyt Athéné hűvös feje és gondolkodása, valamint Déméter tápláló anyai szeretete adja. Így a vonzó férfinál, fontos, hogy azon a tüzén túl, tudjon az érzéseiről kommunikálni és kimutatni azokat, ehhez segíthet ennek a férfinek Posszeidón és egy csipet Zeusz, aki képes irányítani és erős férfiként fellépni. 

A Szűz Istennői archetípusokhoz tartozik Artemisz a vadászat Istennője. Közöttük több leszbikus nő is megtalálható.

Artemisz szüzessége egyben azt is jelentette, hogy immunis volt a szerelemmel szemben. Ezek a típusú nők általában valamilyen női mozgalom vagy csoport vezetői, a nők és a gyermekek, valamint a természet, és a vadon élő állatok védelmezői. A szexualitás számára nem nagyon fontos, kicsit hasonlít az elfoglalt férfiére, másodlagos dolognak tartja. Számára az ideális férfi, az ikertestvére, Apollón típusú férfi, akivel egyaránt elfoglaltak, a szex, karrieristák és mindkettő intellektuális érdeklődésű. Vagy nagy sport kedvelők, szeretik a kihívásokat a versenyt. Tökéletesen kiegészítik egymást.

Athéné a bölcsesség, tudomány a női munka és a mesterségek istennője. Ő a haditerveiről és gyakorlatias megoldásairól volt híres. Mint őstípus, olyan viselkedési minta, amely arra készteti a nőt, hogy ne a szívére, hanem az eszére hallgasson. Zeusz lányaként erősen vonzódik a tekintélyes, hatalommal is rendelkező férfiakhoz, azokhoz, akik magukhoz ragadják a kezdeményezést és vállalják a felelősséget. Ők a tántoríthatatlan titkárnők, erőteljes és hűvös nők, akik az éles elméjükkel tudnak irányítani. Írónők vagy valamilyen vezető pozícióba lévők. Számára a házasság egy üzleti vállalkozás. Mindenképpen jól szituált és karrierista férfit választanak maguk mellé. Mivel ő a fejével dolgozik, ezért a testéről néha megfeledkezik. Sokszor még akkor sem érzéki vagy szexis, ha kimondottan szép nő. Számára a szex csupán a házassági szerződés része és kötelesség. Azonban nem féltékeny típus, nem zavarja ha a férje szeretőt tart. 

Az utolsó Szűz Istennői típus Hesztia a házi tűzhely őrzője, a bölcs nő, "hajadon nagynénénk".

Ahhoz, hogy a házból otthon váljék Hesztia jelenlétére volt szükség. Megáll a saját lábán, önmagára fókuszáló típus. Hesztia módjára szemlélni a világot annyit tesz, mint magunkba nézni, belső hangjainkra figyelni és intuíciónkra. Mivel önmagába mélyed környezte iránt érzelmileg elkötelezetlen. Társaság kerülő és otthon ülő típus. Ő a hagyományos "jó feleség" típus", kitűnő háziasszony. Hesztiát gyakran emlegetik együtt Hermésszel, a hírvivővel. Mind Hesztia, mind Hermész szellem és lélek archetipikus képviselői. Hermész a szellem, mely lángra lobbantja a lelket. Nem zavarja, hogy ha a férje távol van hosszabb időre is akár. A Hermész típus pedig örül, hogy valaki otthon tartja a frontot és minden rendben van. 

Héra a házasság Istennője a feleség. Akinek kislány korától az az álma, hogy feleség legyen és szinte fogyatékosnak érzi magát, ha nincs férje. Az okoz neki örömöt, ha a férjét helyezheti az élete középpontjába. Hérára csak a sikeres férfiak hatnak igazán. A szex számára is a házasság része és van, hogy tartogatja a szüzességét a férjének, bár azt hiszem ez ma már elég ritka. A férjét birtokolni akarja, így ha párja félre lép, ami elég gyakran előfordulhat a Zeusz típusoknál, a vetélytárson veri el a port vagy áll bosszút. A Héra nők a házasság sikertelensége ellenére sem gondolnak szinte soha a válásra.

Déméter a nagy Anya Istennő. Aki viszont kislánykorától akár szinte semmi másra nem vágyik, mint hogy anya lehessen. 

Ő az igazi ősanya típus. Folyton anyáskodhat, kapcsolataiban adakozó, gondoskodó, segítő. Déméter nem verseng sem a férfiakért, sem karrier sikerekért. Irigységet, féltékenységet legfeljebb a gyermekek miatt érez. Sok férfi vonzódik anyás nőhöz, így ez az Istennő nemigen választ párt, hanem őt választja ki a férfi. Megesik, hogy szánalomból él együtt valakivel, s nem vár sokat a házastársától. Számára a szex nem túl lényeges. Leginkább azért megy férjhez, hogy a gyermekeinek apjuk legyen. Könnyen vonzódnak gyenge, elesett férfiakhoz. Vagy olyanhoz, aki az anyját keresi a nőben.

Legvégül Déméter lánya Perszephoné, az alvilág királynője és "anyja-lánya".

Ő az örök leány, aki nem nő fel és az édesanyja mellett marad, vagy pedig az anyuci irányítása alatt. Ez a típus másokkal szemben engedékeny, tartózkodó, alkalmazkodó. A Perszephoné nőt veleszületett fogékonysága, befogadóképessége teszi hajlékonnyá, fordulékonnyá. Ha egy számára fontos személy jelzi, hogy mit szeretne, vagy milyennek szeretné őt látni, nem áll ellen. Ő az "anima nő", aki az egyik férfi mellett vagány sportlady, a másik mellett kertészkedő háziasszony. A szexualitás számára ismeretlen terület, azonban könnyen fel lehet benne éleszteni és élvezetessé tenni. A házasság kötés is csak úgy megtörténik vele, engedi, hogy sodorják az események, mint minden másban. Ehhez a típushoz a férfiak három csoportja vonzódik. Azok, akik maguk is olyanok, mint ő, valamint a nyers kemény legények és végül a akik elég nem elég magabiztosak a "felnőtt" nők mellett. Ha kikerül anyuci karmai közül, könnyen eshet csöbörből vödörbe, egy domináns férfi oldalán.

Nőként attól függően, hogy éppen hol tartunk az életünkben, vagy a menstruációs ciklusunkban, a Szűz, Anya és a Bölcs Asszony vagy Banya archetípust megéljük. Fontos, hogy ha valamelyik archetípus túl erőteljes bennünk és valami hiányzik, ami segítheti az egyensúlyt, akkor azt tudatosan fejlesszük magunkba.