Az elmúlt egy hónapban hirtelen ötlettől vagy belső indíttatástól vezérelve több könyvet is elolvastam a párkapcsolatok és a szexualitás témájáról. Talán a legérdekesebb a kapcsolat fóbiás vagyis az elköteleződésre képtelen férfiakról szólt. Mint megtudtam ennek a fóbiának több fokozata van és az utolsó kapcsolatomban a párom az enyhébb kategóriába tartozott. Ez azért is elgondolkodtatott, mert ha a hasonló a hasonlót vonzza, akkor ez bennem is ott lehet?
Egy kedves barátnőm, aki szintén párkapcsolati szakértő, tanácsát kértem. És nem csodálkoztam, amikor igen előjött nálam is az elköteleződéstől való félelem.
Feltettem neki is a kérdést, hogy mit mond a "nagykönyv", valójában mit is jelent az elköteleződés egy kapcsolatban? A válasz: Azt, hogy 100%-ban oda adod magad annak, ami van. Valamint elköteleződöm amellett, hogy 100%-ban önmagam adom a kapcsolatban.
Azt hiszem a legtöbb ember itt akadhat el, hogy 100%-ban önmagam adni az félelmetes, vagy veszélyes. Hisz gyerekkorunk óta annyi ítélet és bírálat ért bennünket, hogy megtanultuk elrejteni valódi énünk vagy azon részeinket, amiket mi magunk nem tudunk elfogadni és ezért utáljuk őket. Azonban ezek a részek újra és újra elő fognak jönni, egészen addig, amíg meg nem tanuljuk, hogy miképpen szeressük és békéljünk meg velük.
Az elköteleződéstől való félelem van, hogy a kapcsolatban csak később kerül elő. Van, hogy már férj és feleségként élnek együtt a párok és már gyerkőc is van, amikor az egyik fél, hirtelen úgy érzi, hogy elég volt. Jöhet, akár a kapuzárási pánik, akár az, hogy változnak a célok, a közös érdeklődési körök, és a személyiség.
A kérdés az, hogy amikor az egyik fél elkezd távolodni, akkor ezt a másik hogy éli meg? Van-e még bármi, ami összeköt minket? És itt nem a gyerekekre vagy a vagyontárgyra gondolok, ezek csak kifogások és felhasználhatóak arra, hogy egymást manipuláljuk. A szerelem és annak hőfoka folyamatosan változik. Mást jelent és éljük meg a szerelmet 20 évesen, másként 30 és 40 évesen és megint csak más az időskori szerelem. Létezik-e valójában örök szerelem?
Én hiszek benne.
Látok idős párokat kézen fogva, igaz keveset, akiken látszik, hogy régóta együtt vannak. Hogy ők valóban kitartottak egymás mellett jóban, rosszban, pedig az ő életükben is lehettek nehézségek. Ha bele gondolok, talán többre tartották az emberi életet és értéket, egymást, azok, akik átéltek egy háborút vagy más katasztrófát. Azonban mi lenne ha megtanulnánk úgy értékelni egymást a párunkkal, hogy ne kelljen hozzá valami dráma?
Abból a könyvből amit most olvasok egy idézet: "Hibák nem léteznek. Az események, amelyeket magunkra idézünk, bármilyen kellemetlenek legyenek is, feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy megtanuljuk, amit meg kell tanulnunk. Az Univerzum szándékosan hoz össze azzal, akivel együtt kell lenned. Az Univerzum szándékosan hoz össze másokkal, és ez a szándék nem más, mint hogy tanuljatok egymástól, és tökéletesedjetek emberi mivoltotokban. Lesznek jó időszakok, és valószínűleg szenvedélyes időszakok is, ha nem lennének, nem maradhatnátok együtt. De azért lesznek köztetek súrlódások, nézeteltérések, egyet nem értések és értékrendbeli, illetve kifejezésbeli különbségek is."
Közben még visszatérnék egy kicsit a szex témára, amit azért sem lehet kihagyni, mert úgy érzem, hogy aki azt mondja, hogy az nem fontos egy kapcsolatban, az talán saját magát is becsapja. Nem a legfontosabb, azonban igen is fontos.
A másik örök téma, hogy mitől válik unalmassá egy idő után a szex a párkapcsolatban? Erre a Férfiak a díványomon című könyvből kaptam választ. Az írónő szerint aki szexuálterapeuta a szerelmesek ott követik el a "hibát", hogy egymást családtagnak kezdik tekinteni és ezzel megszűnik a szexuális "tárgyi lét". Itt a szexuális tárgy, nem egy lealacsonyító fogalom. A párok végül oda lyukadnak ki, hogy deszexualizálják egymást. Nekem erről mindig Csernus doki Férfiak című könyve jut eszembe, ahol kő keményen kimondja, hogy az anyánkat nem dugjuk meg! Ha eljutottunk idáig a kapcsolatban, akkor azt érdemes tenni, hogy töltsük meg újra a kapcsolatunkat szexualitással.
Elsősorban vigyünk több játékosságot és spontaneitást a szexbe. Tegyük örömmel és ne kötelességgel. Valamint, amit érdemes még egyenként megtenni a nőnek és a férfinak, hogy önmagára is képes legyen úgy tekinteni mint a társa szexuális játszótársára. Vegyük figyelembe saját szexualitásunkat. Ne süllyedjünk bele az apa, férj, anya, feleség, stb. szerepekbe. Keressünk, kutassunk új lehetőségek után, erotikus irodalom, amit fel lehet olvasni, vagy írni egy saját történetet, vagy verset. Nézzünk, (ne pornót) hanem olyan művészi erotikus filmet, ami felizgat mindkettőnket. Vagy vegyünk olyan könyvet, szép művészi fotókkal, amiben új pozitúrák vannak, vagy egyszerűen csak éjszaka suttogjuk bele a kedvesünk fülébe, hogy mire vágyunk.
Vagy keressünk valami új helyínt az ágyon kívül. Mindegy bármi is legyen hozzon változást, az egyhangúságba. Semmi sem tabu, amit mindketten tudunk élvezni. Hallottam olyanról, hogy egy pár szexuális életét az dobta fel, hogy elmentek egy viszonylag családias jellegű swinger klubba. Ők szoros kapcsolatban álltak és nem volt jelen a féltékenység, előre megbeszéltek mindent. Ez egy extrém eset talán, csak bátraknak ajánlom.
