Mire vágynak a férfiak?

Ez az írás, még kapcsolódik a Férfiak a díványomon című könyvhöz, melyet egy amerikai szexuálterapeuta-nő írt. Nőként sokszor éreztem én is azt, hogy bárcsak bele láthatnék a férfiak fejébe, hogy valójában mire is vágynak, mire is gondolnak főleg velük nőkkel kapcsolatosan?

Ma reggel a nők lapja cafén bele botlottam egy írásba ezzel kapcsolatosan: "Egy kutatás megmutatta, hogy mi jár a pasik fejében? Íme, az 5 legfontosabb dolog: 1. A csajok melyik testrészt bírják legjobban a pasikon?

Ha megadta a számát, mennyi ideig kell várnom, amíg felhívhatom?

Mi a legjobb módja annak, hogy lenyűgözzek egy csajt az első randin?
Honnan tudhatom biztosra, hogy valóban tetszem neki vagy egyszerűen csak kedves velem?

Miért nem tudom tutira kielégíteni a csajomat szex közben?"

Ez számomra egy újabb megerősítést adott arra, hogy ugyanolyan esendőek mint mi nők, hogy hasonló félelmeik vannak és igazából, nem sok különbség van az érzéseink között. Nem igaz, hogy minden férfi csak szexet akar és hogy képtelenek érezni. Amibe különböznek tőlünk nőktől, hogy némely férfi kommunikálni nem tud az érzéseiről vagy nagyon nehezen. Az említett könyvben is szerepel, hogy igazából, amikor szexuális problémáik akadnak és elkezdenek róla beszélni, akkor valójában a szex mögött szinte mindig a szeretet és a szeretet éhség bújik meg. Ők ugyanúgy félnek a sebezhetőségtől, csak mivel generációk óta beléjük van kódolva, hogy a férfinek erősnek kell lennie, nem szabad sírnia, nem mutathatja ki az érzéseit, stb. ezért valóban nehézséget is jelent számukra. És hogy ez változzon azt gyerekkorban kell elkezdni és ezért az anyák a "felelősek". 

A fiú úgy fog viselkedni a nőkkel, ahogy azt otthon látta apától. Vagy úgy fog viszonyulni hozzájuk, ahogy az anya viselkedett vele. Ha az anyja megtagadta tőle a figyelmét a szeretetét, akkor az a fiú nem fogja tisztelni a nőt. Abból válik olyan férfi, aki megalázza vagy kihasználja a nőket, ezzel "tudat alatt bosszút állva az anyján". 

Szintén idézet a könyvből a férfiakról, akik szexuálterápiára jártak: "Pácienseim történeteiben kezdtem észrevenni egy közös témát. A sebezhetőséget. Mintha minden férfi a szeretetigény és a szeretettől való félelem között ingadozott volna. Azzal reagáltak, hogy bizarr kapcsolatokba és szexuális viszonyokba bonyolódtak, azután egy furcsa dobással a szerelem pótlékaivá - örömkereséssé, egojutalmazássá vagy fantasztikus idilli szerelemmé -torzították ezeket, hogy igényük kielégüljön,

de megmaradjon a biztonság. Ezek a férfiak menekültek az igazi szerelem elől. Mindenki szereti a szerelem érzését, azt a kellemes, euforikus állapotot, de a szerelem nem egyszerűen egy érzés. És nem is könnyű. Az örömmel nehéz érzelmek is jönnek, mint a harag, az unalom, a sértettség. És jön a félelem lavinája: félünk az elutasítástól, a csalódástól, attól, hogy elveszítjük magunkat, hogy elhagynak, vagy hogy kiderül nem vagyunk szerethetők. Ezek a félelmek lehetnek irracionálisak, de valósak is."

Azonban ha képes vagyok szembe nézni a kapcsolatomban a félelmemmel és kimondom a páromnak, hogy igen félek attól, hogy elhagysz, félek attól, hogy más nő után vágysz és megcsalsz. Ha kimondom, hogy szeretlek, szükségem van rád és látom, hogy nem vagy tökéletes, én sem vagyok az, de én így szeretlek és ugyanezt megteszi a férfi is, akkor a félelem lassan fel tud oldódni.

Ha a férfi is ki meri mondani, hogy benne is vannak félelmek és neki is szüksége van a nőre és ezáltal közel engedni magához, akkor egy kapcsolatot, bármilyen mélyen is voltak és távolodtak el egymástól, férfi és nő újra egymásra találhat. Talán a férfiaknak az a legnehezebb, hogy beismerjék a "gyengeségüket, mert akkor azt gondolják, hogy valóban gyengék." Első hallásra azt gondolná az ember, ehhez nagyon nagy bátorságra van szükség, feltárni a sebezhetőségünket és a félelmeinket egymás felé. Azonban megéri. Csodák történhetnek egy kapcsolatban és lehet, hogy egy válást akadályoz meg. Ha mi nők elég bátrak vagyunk és elkezdjük, akkor a férfi is meg fogja tudni tenni. Támogassuk őket ebben, ahelyett, hogy bosszankodnánk, és bírálnánk őket. És ha mégsem úgy sül el, akkor tovább kell lépni, mert ahogy már többször is leírtam, senkit sem tudunk megmenteni. Ha a társunk nem áll készen arra, hogy fejlődjön, hogy kommunikáljon, hogy megnyíljon és még csak hajlandóságot sem mutat a változásra és ezt nem tudjuk elfogadni, akkor a döntés a mi kezünkben van. Benne maradni egy ilyen kapcsolatban, ahol nem vagyok boldog, vagy tovább lépjek?

Még egy hatalmas felismerést hozott számomra a könyv a duci nőkkel kapcsolatosan, vagy a nőkkel, akik elkezdenek hízni a kapcsolatukban. Az én súlyom általában a kapcsolataimban elkezdett gyarapodni és ez nem mindig védekező vagy bánat háj volt. Az utolsó kapcsolatomban például azért, mert a Kedvesem nagyon jól főzött és ő ezzel mutatta ki egyrészt a szeretetét, hogy nagyon finomakat főzött nekem. Viszont a mozgáshoz képest, amit végeztem az élet mennyisége jóval több volt és így keletkezett a súlytöbblet. Amit aztán a párom elkezdett kifogásolni, én pedig szó szerint sértésnek vettem, mondván, hogy a kapcsolatunk elején azt mondta, hogy ő imádja a duci nőket és neki minden barátnője ilyen volt. 

Nos hölgyek ez az egyik ok, ami miatt a férfi elkezd "piszkálni", ha elkezdünk hízni mellettük: "Ezek a férfiak (akiknek elkezdett hízni a párja) úgy érezték, nem kívánják többé feleségüket vagy barátnőjüket, akik "elhagyták magukat", általában azért mondták azt, hogy nem kívánják ezeket a nőket, mert attól féltek, hogy ez valójában azt jelenti, hogy a nők vesztették el irántuk való szexuális érdeklődésüket. Vagyis a férfiak indulata nem egyszerűen azon alapult, hogy milyen a nők megjelenése vagy, hogy nem igyekeztek megfelelni csinosság, vonzóság társadalmi kliséjének. A súlygyarapodás a direkt elutasítás metaforája volt, a férfi nemkívánatosságának megtestesült üzenete, azt jelentette, hogy miatta nem érdemes formában maradni, sőt hogy a nőt talán már egyáltalán nem is érdekli a férfi. Kultúránkkal szembemegy talán, de tapasztalatom szerint a férfiak vágya nincs teljesen összefüggésben egy nő testmétereivel. A férfi számára ami igazán szép egy nőben, ha a nő szexuálisan létező személynek tekinti magát, élvezi saját szexualitását és hajlandó ezt kifejezni. "

Tehát hölgyeim, valóban itt az ideje, hogy elengedjük ezt a súlymarhaságot! Ez vonatkozik azokra is, akik pedig túl vékonynak találják magukat. És elkezdjük, megtalálni a saját szexiségünket és szexuális kisugárzásunkat kiterjeszteni, függetlenül attól, hogy van-e párkapcsolata vagy sem? Élvezni azt, hogy van fizikai testünk és megtanulni vele játszani és csábítani.   

    

  

Férfi - Női játszmák az életben a szerelemben az ágyban

Egy szexuálterapeuta nő könyve akadt minap a kezembe, ami újfent megihletett. A címe: Férfiak a díványomon. Eszembe juttatta, hogy régi vágyam valamilyen módon jobban megszólítani a férfiakat arra, hogy megnyíljanak és többen járjanak, akár hozzám is. Illetve, hogy szeretnék egy férfi kört létrehozni, hisz én magam is jó ideje foglalkozom terapeutaként a szexualitás témájával. 

Egy-két olyan férfival én is összeakadtam és bele is szerettem, aki ezen a téren igen csak betegesnek lett volna mondható. Körülbelül öt évvel ezelőtt találkoztam egy férfival, aki elmondása szerint csak azért nem járt prostituáltakhoz, mert betegesen félt, hogy összeszed tőlük valamilyen betegséget, még gumival is. Ezt a férfit az ajzotta fel leginkább, ha szex közben azt kiabálhatta, hogy: "- Megbaszlak te kurva! "  

A könyv szerzője név nélkül ír le igaz történeteket, férfiakról és nőkről egyaránt. Feltárva közben a saját történetét is. Célja, hogy elvigye az olvasót arra az útra, melyet maga az író is bejárt tanulással. Feltárva azt, hogy valójában mit is akarnak a férfiak? Több estet és történetet elmesél, melyekben a közös az, hogy ezek a férfiak nem perverzek, nem deviánsak, hanem hétköznapi emberek, akikkel a szexről beszélget, de igazából mindegyik a szerelemre vágyik.

Ha bele gondolok, hogy nőként hányszor ócsároltuk a férfiakat és neveztük őket hűtlen gazembernek, meg kéjenceknek. Nekem a kurvapecér tetszik a legjobban és még számos más aljas állatias lénynek. Azonban nem tekintettünk ezeknek a különféle viselkedési mintáknak a háta mögé, vagy kiinduló pontjára. Például, én ennek a férfinak, aki prostituáltakkal szerette volna kiélni, minden perverz vágyát, találkoztam volna az anyjával, az talán sok mindent elmondott volna arról, hogy miért is jutott ide a fia. Úgy érzem, hogy sok férfi merevedési zavara, vagy az, hogy nem tudja megfelelően kezelni az "ágyban felmerül problémákat", kiinduló pontja a gyerekkor. Talán édesanya rápirított, hogy ne játsszon a kukijával, mert le fog esni, vagy éppen rajta kapták maszturbáláson és ez szégyen érzetet keltet benne és sorolhatnám. 

Valójában az a legfőbb oka annak, hogy egy pár szexuális étvágya és az aktusok száma csökken, hogy lélekben elkezdenek eltávolodni egymástól. Csak nézzük meg, hány olyan pár van, aki őszintén képes beszélgetni egymással és időt szán a párjára és valódi odafigyeléssel fordul felé? Természetesen, ahogy az én utolsó kapcsolatomban is történt. Lehet mentegetőzni azzal, hogy azért nem beszélgetek a másikkal, mert fáradt vagyok, lehangolt, meg már ismerlek, már mindent tudok rólad, miről beszélgessünk?

Jön a monotonitás, az egyhangúság, ami aztán végkép megöli a kapcsolatot, a szerelmet, a szexet. Ha idáig eljutottunk, akkor ennél még az is jobb, ha a társam elé állok és a szemébe mondom az igazságot. Amit akkor még én is féltem megtenni. Ezt itt a vég, ha nem hozunk közösen egy döntést és változtatunk, akkor lehúzhatjuk a rolót. Én kapcsolat párti vagyok, hiszem, hogy ha mindkét fél hajlandó a változásra, akkor minden kapcsolatot a legmélyebb szintről is fel lehet hozni. És mi minden lehetséges a szex terén? Kreativitásra fel és fantáziát bekapcsolni! 

Hmm, én mennyire szerettem volna, ha valaki lebilincsel? :-) Bele mehetünk a lassú, finom, kínzós részbe. Aki olvasta Coelhotol a Tizenegy percet és abban is azt a részt, ahol Maria egy olyan játékba megy bele, ami a parancsolni és engedelmeskedni játék. A szolga/nő és az uralkodó/nő. Már hallom, hogy egyesek ezen felhördülnek :-) főleg egy családanya vagy apa nem tesz ilyet, mert az illem úgy kívánja? Ilyenkor jön az a kérdés, hogy nőként ha már anyák vagyunk, miért engedjük, hogy a többi archetípus eltűnjön? Egy anya nem lehet Szex Istennő? Ez csak egy hitrendszer, el lehet engedni. 

Jöhetnek a szerepjátékok, vagy bármi a lényeg az, hogy mindketten élvezzük. Ne legyenek sémák, ne engedjük, hogy rutinná váljon a szeretkezés. Soha ne szeretkezzünk kötelességből, vagy félelemből, mert azt gondoljuk, hogy a párunk elhagy, vagy megcsal, ha nem kapja meg azt és annyit amennyire vágyik. Merjünk nyíltan beszélni arról, hogy ki mire vágyik? Néha jó megérezni a nyers férfi erőt és tényleg arra vágyom, hogy dugjon meg, úgy igazán döngetősen.  

És igen itt van a tantra is. Hosszan és lassan

élvezni az együttlétet. Aminek a célja nem az orgazmus (a szeretkezést alapból azzal megöljük, ha az orgazmust célként tűzzük ki). Nem az, hogy hányszor élveztem el, hanem a mély alá és elmerülés egymásban. Én imádtam csak nézni a Kedvesem, hosszan mélyen elveszni a tekintetében. Érezni a bőre illatát és élvezni az ízét. Végig simítani az ajkammal minden egyes porcikáját és finoman lágyan ringatózni vele és érezni ahogy bennem van. Ahogy eggyé válunk és eggyé leszünk, valódi egységben. Azonban a legcsodálatosabb az, amikor feltárja nekem őszintén a lelkét a férfi és megnyílik. Amikor érzem, hogy nem fél attól, hogy megmutassa a sebezhetőségét és nem akar másnak látszani, mint ami. 

Láttam férfiakat sírni, akik erősek voltak és számomra ez annyira gyönyörű és megható. És hogy valójában mi is az igaz szerelem? Egy barátnőmmel beszélgettünk arról, hogy ő egy olyan társkeresőt hozna létre, ahol az emberek azonnal feltárnák a hibájukat. Hisz az internetes társkeresőkön mindenki fényezni igyekszik magát. Azonban egy idő után úgyis kiderül, hogy mi van az állarcok mögött, hiába takargatjuk. A valódi szerelem, amikor úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van és megengedjük neki, hogy az legyen, aki lenni akar. Nem akarjuk megváltoztatni, saját képünkre formálni, sem az exekére. 

Amikor ő is meg tud nyílni őszintén nekem és én is neki. A szerelmünk pedig elkezd kivirágozni és ezt a virágot együtt gondozzuk, tápláljuk, mindenféle erőlködés nélkül. Együtt áramlunk egymással és a szerelem hullámaival. Lehet, hogy nem lesz minden nap annyira intenzív, azonban tudjuk, hogy ez rendben van. Nem függünk egymástól, hanem valódi egységben vagyunk önmagunkkal és így még teljesebb egységgé olvadva egymással.

Remélem, hogy a jövőben még több férfi jön hozzám szexuál vagy egyéb terápiára.