Káli, a pusztítás és rombolás Istennője. Ahhoz, hogy tovább tudj lépni, életed bármely területén és ne a múlt démonjaival küzdj előbb el kell engedd a régit. Hivatalosan az Istennő évkörén, ami a természet rendjét követi november elsejével jön a Banya, vagy a Bölcs Asszony, aki az elengedést támogatja. Jön a befelé figyelés és lecsendesedés időszaka. A halál, elmúlás, elengedés. Ami a halottak napjához is kapcsolódik. Azonban én már napok óta érzem őt. Napok óta érzem, hogy bennem haldoklik valami, valami ami a múlthoz kapcsolódik. Lényem egy része eltávozik, ami már nem szolgál. A legjobb, amit ilyenkor tehetek, ha engedem. Olykor könnyek, fájdalmak szakadnak ki és fel bennem, olykor őrült sikítás.
Bejártam világokat, megtapasztaltam az egységet. Éreztem, ahogy valóban az egész világ egy családdá forr össze. Aztán a földre hullva érzem a szétválasztottságot. Ahogy lelkem egy része a másik felem után kiált és hívja őt.
Mindenütt ebbe botlok most, hogy
a lélektársad nélkül szinte létezni sem tudsz. Olvasok egy könyve az Ikerláng szerelemről. Ahol a lélektársak életről, életre találkoznak és elkezdenek emlékezni, az igazi önvalójukra és a másikra. Mennyire egyszerű is lenne, ha valóban csak így magamhoz hívhatnám. Ha ő emlékezne arra, hogy mi valamikor egyek voltunk. A könyv szerint mivel mindketten a fényt szolgálják és együtt sokkal erősebbek, ezért olykor a sötét erők akadályozzák a találkozásukat. Azonban, ahogy a mesékben is, mindig a jó győz és a fény áttör a sötétségen. A fény erősebb mindennél!
Emlékszem a legutóbbi szerelemre, ahol a Kedvesem szinte magamnál is jobban szerettem. Ahol ő mindennél fontosabb volt, olykor még nálam is. Még ha magamat nem is szorítottam háttérbe, azonban nőként belém van kódolva a gondoskodás. És természetes, hogy akit szeretek azt táplálom először és arról gondoskodom először és ő ugyanazt adja vissza. Nem azért, mert azt gondolja, hogy ezt várom el, hanem mert a szíve ugyanezt diktálja. Azonban ez a fajta szeretet előbb utóbb oda vezet, hogy elveszted és feladod önmagad valahol. Amit a másik talán úgy érzékel, hogy gyengévé váltál. És akkor lehet, hogy rád néz és már nem az ő erős szerelmét látja, hanem egy gyenge férfit vagy nőt. Ha pedig az ő szerelme nem volt valódi, akkor elkezd ezért bírálni a gyengeséged ellened fordítja. Olyan módon, hogy a végén elhiszed, tényleg rossz vagy. Tényleg tehetetlen vagy szerencsétlen, vagy ügyetlen vagy istentudja mi vagy ki vagy? EZ NEM SZERELEM. EZ NEM SZERETET.
A szerelem, és szerelmed, nem ítél, nem bírál. A szerelem elfogadó és megengedő. A szerelem, ha egy
veled, akkor pontosan tudja. Te úgy vagy tökéletes a hibáiddal együtt, ahogy vagy. Kedvesen, szelíden terel, támogat. Együtt emelitek egymást és erősebbek vagytok. Amikor pedig mégis megbánt szóval vagy tettel, képes bocsánatot kérni. A lélektársak kapcsolata sem mindig a rózsaszín felhőkről vagy állandó lebegésről vagy szenvedélyről szólnak. Ugyanúgy ott van a tanítás, a viták és a feladatok. A különbség annyi, hogy másképp oldják meg. És ha mégsem a lélektársad van most melletted, akkor csak tanuld meg elfogadni. Ha szereted és ő is téged, csak légy hálás és szeresd őt olyannak, amilyen.
Namaste Zia
