Milyen hatása van a beteges függetlenségnek és mik a jelei?

Mostanában a könyvek ihletnek meg és az abban olvasottak. A legújabb Louise L. Hay: Az élet szeret téged című könyve. Hallottam arról és ismerem azt, amikor valaki betegesen fél a kapcsolatoktól és kapcsolat fóbiás, de itt olvastam először arról, hogy létezik egészséges és beteges függetlenség. 

"Az egészséges függetlenség egy kreatív erő, amely mindenen és mindenkin keresztül áramlik. Ez a kreatív erő az Egységből ered. Az egészséges függetlenség segít elfoglalni a helyed a kollektívában." Ezáltal áldottnak és szerethetőnek érzed magad. Vajon, hányan érzik ezt? Ahogy én is olvasom ezeket a sorokat, belém hasít, hogy most már egyre több olyan pillanat van az életemben, amikor áldottnak érzem magam és végtelen hálával telik meg a szívem. Legyen szó bármilyen apró dologról. Például, ha sietek valahova és mindenhol zöld lámpát kapok, vagy ha rám mosolyog a postán vagy a bevásárló helyen a pénztáros hölgy, vagy egy kisbaba. Most ebben a pillanatban is ahogy írok, érzem ezt a kreatív áramlást, minden sejtemben és a szívemben a szeretetet, ahogy összekapcsolódom azokkal, akik majd olvassák ezt az írást. Bízom benne, hogy tudok vele segíteni vagy vigaszt, reményt nyújtani.  

Mi a beteges függetlenség? "Definícióját tekintve a beteges függetlenség egy hiba. Elszigeteltségben élünk és így is látjuk magunkat. A beteges függetlenség nagyon magányos dolog. Az Egységen kívül helyez téged, egy olyan helyre, melyet akár pokolnak is hívhatnál. A beteges függetlenség mindenkitől elszakít, még saját magadtól is. Amint tudatosan megszakítod másokkal a kapcsolatot, elveszíted a kapcsolatot magaddal is. Az énérzeted darabokra hullik. Amikor a helyzet, már nagyon elfajul, már nem érzed a szívedet, fizikálisan leválsz a testedről, az elméd ellentmond saját magának és már abban sem vagy biztos, hogy van-e lelked." 

Hogy mitől alakul ki a beteges függetlenség? Egy sérüléstől, amit cipelsz magaddal, akár gyerekkorod óta és ott dédelgetsz a szíved mélyén. Tudatosan, vagy tudattalanul. A sérülés hatására páncélt növesztesz, azért, hogy az megvédjen a további sérülésektől. Ezzel azonban kirekeszted a külvilágot és mindent mást. Magadra maradsz a sérüléssel és lehet, hogy mélységesen sajnálod is magad közben. Én ezt úgy életem meg, hogy azt éreztem, senki sem szeret és nem értenek meg. A gondolatainkkal teremtve, ezt meg is teremtettem. Olyan embereket, hívtam be az életembe tudat alatt, akik megpróbálták bebizonyítani, hogy nem vagyok szerethető és értékes, engem nem lehet megérteni. A beteges függetlenségben az ember azt hiszi, hogy egyedül van és mindent neki egyedül kell megoldania, ezért még ha érkezne is segítség, nem látja, vagy nem tudja elfogadni azt. 

Ezért is lehet az, hogy annyi ember manapság, elkülönülve, megtörve, otthon ül, vagy a telefonját babrálja. És egy virtuális teret hasznával, próbál kapcsolatot létesíteni, ami nem a valóság. Vagy olyan valakibe szeret bele, aki nem elérhető számára, mert foglalt, vagy más miatt képtelen a kapcsolódásra. Nem merünk kilépni a falaink mögül és ismerkedni és megnyílni szívből, őszintén a másiknak. A beteges függetlenség blokkolja a szeretetet. Ha nincs szeretet, akkor helyette félelem van, ami megbénít. Azonban ez az út vége, mivel akadályoz a fejlődésben és a növekedésben. 

Az elmúlt hónapokban, még mielőtt ezt a könyvet elolvastam, már elkezdtem lerobbantani a páncélom és kibújni a csigaházamból. Visszataláltam önmagamhoz és a szeretethez, és ezzel újabb 10 kiló túlsúlyt engedtem el. Még új ez a tapasztalás, azonban nagyon élvezem. Egyre bátrabbá váltam és kezdtem el kapcsolódni idegen emberekhez is. Mindenkiben meglátom a tökéletlensége mellett, a szépet, a jót. Régen ez nem így volt. És ennek hatására, az emberek is másképp viselkednek velem, mindenki kedves. A félelem az elméből születik, ami minden ismeretlentől fél. A félelem illúzióit lerombolva, csodákra leltem és egy új életre. Hálás vagyok ennek a könyvnek, ami főleg gyakorlati. Sokat segít abban, hogy tovább haladjak ebben az új tapasztalásban a szeretet útján. 

Mivel ismerem az embereket, tudom, hogy egyedül csak nagy elszántság árán állunk neki, mindennapi lelki gyakorlatoknak, ezért szeretnék a könyv gyakorlataiból is merítve és saját meditációk létrehozásával egy csoportot megalkotni, ami abban segít, hogy te is szétzúzd a félelem falait, a páncélod és elengedd a beteges függetlenséget. Szeretnél egy új életet, jobb kapcsolatokat, elhinni azt, hogy te is szerethető vagy? Akkor hamarosan találkozunk.

Namaste Zia

Iratkozz fel a hírlevélre, ha szeretnél tudni az új programjaimról: 

www.istarkapuja.com               

Miért van annyi magányos ember a világon?

Külön, külön kis szigetekként éljük az életünket. Olyanokká váltunk, mint a magányos hajótöröttek, akik bezárkóztak a saját világukba. Még ha látszólag az internet össze is köt minket, sokszor ezek a kapcsolatok felületesek.

Azt vettem észre, hogy az emberek legtöbbje nem mer mélyen kapcsolódni egy másik emberrel. Olyan, mintha ezt a képességünket elfelejtettük volna. Látom, ahogy családok egy étteremben ülnek egymás mellett és mindenki a saját telefonját nyomkodja, nem kommunikálnak egymással. 

A hyperérzékenységem miatt sokáig én is védekeztem az emberek ellen. Vannak olyan emberek, akikkel nem tudok mit kezdeni. Értem, a problémáikat, látom a szenvedésüket, azonban mivel teljesen más szinten vagyok, nem tudok és nem is akarok azonosulni velük. Ők pedig nem értik, hogy én mitől vagyok boldog. Vagy maximum elkezdenek irigykedni és azt gondolják, hogy nekem nincsenek problémáim. És problémáim már valóban nincsenek. Mivel nem gyártom őket és nem problémaként kezelem őket. Hanem feladatként. 

Tavaly Olaszországba jártam Damanhurba, egy spirituális közösségbe. Ahol csodákat tapasztaltam meg. Idén eljött egy hölgy, aki szinte a hely alapítása óta (1975) ott él. És arról mesélt, hogy milyen az élet ebben a közösségben. Az első és legfontosabb "hitvallásuk", hogy folyamatosan fejlesszék önmagukat, megismerjék önmagukat, és a képességeiket. Ha a közösségben valakivel konfliktusba kerülnek, akkor azt tudatosan kezelik, szembe néznek vele, felelősséget vállalnak és nem futnak el. Rákérdeztünk, hogy hogy működik ott 1 párkapcsolat. Számomra ez volt a legnagyobb tanítás, ami elhangzott. Ha a közösségen belül 2 ember összejön, akkor a közösség előtt "ki kell nyilvánítsák", hogy ők egy pár. Valamint 1 egyéves tervet kell készíteniük, hogy mint pár, hogyan fognak ők egymás életéhez hozzájárulni és a közösség életéhez. Amikor lejár az 1 év, akkor be "kell" számoljanak arról, hogy mennyire volt sikeres a terv. Ha nem volt az, mi az ami miatt nem tudott megvalósulni.

Ez kissé talán erősen hangzik, azonban azért jó, mert így a pár, tudja, hogy hova tart. Együtt, mit szeretnének létrehozni és ahogy megismerik egymást, jobban tudják kezelni a felmerülő kihívásokat. Vannak közös célok, amik összekovácsolnak, megtanulnak egymással közösen alkotni valamit. Egy nagy csapaton belül, mint egy kis csapat. Valójában erre jöttem rá, hogy mivel az emberek legtöbbje magát sem ismeri, szereti, nem fogadja el, ezért nem tudja a többit sem. Hogyan is működhetne, így ebben az őrült világban egy kapcsolat? A mi világunkban 2 ember összejön, mert vagy a kémia vagy a szív hozza össze őket. Azonban fogalmuk sincs arról, hogy onnantól fogva, hogyan tovább?

Ebben látom a megoldást a jövőben, hogy az önismeret mindennél fontosabb. Ha nincs magamról egy reális kép, hogy ki vagyok, milyen erősségeim vannak, mik a gyengéim, amiken javítani kell akkor nem tudok boldogulni. Sem a munkában, sem a kapcsolataimban. Szeretnék 1 olyan önismereti kört létrehozni a jövőben, ami ebben segít, férfiaknak, nőknek, pároknak, egyedülállóknak egyaránt. Az egészséges önkép, énkép, önszeretet, elfogadás fontos. Különben tovább úszkálunk az élet óceánján kis különálló szigetenként és így is távozunk. 

Programjaimról híreket itt tudsz kapni és feliratkozni: 

www.istarkapuja.com

Namaste Zia