Első körben szeretném leszögezni, hogy ez az írás nem arról szól, hogy elkezdjem szidni azokat a közösségeket és csoportokat vagy embereket, ahol és akiknél megfordultam. Csupán a saját tapasztalatimat és élményeimet szeretném megosztani. Sőt nagyon sok csodás élménnyel és barátokkal gazdagodtam az elmúlt 10 évben. Ennek a blognak a születése abból indul ki, hogy a minap láttam egy hasonló írást a facebookon a 10 spirituális úton terjedő betegségek tízes listája címmel. Valamint, hogy magam is ráébredtem, hogy itt nálunk, ez a spiritualitás mennyire ki van csavarva és megtekerve. És mindenki mint a mágiánál arra használja, amire. Lehet vele egót növelni, lehet egy menekülés a valóság elől és lehet vele az önismeret erősíteni és csiszolni.
Arról már írtam, hogy az én spirituális utam 2002 nyarán indult, amikor egy válástól szétesve és depressziósan igyekeztem új életet kezdeni. Ekkor egy telefonszám elírásából egy szegedi táltos fiúba botlottam, aki vendégségbe hívott magához és aznap az ő mestere éppen reiki tanfolyamot tartott. Amire megkérdezte, hogy van-e kedvem beülni és gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem lehet beültem. Ekkor még
semmit nem értettem az egészből csak lassan elkezdtem érzékelni energiákat. Igazából, amit a spirituális úton felfedeztem és a legtöbbet adott az az önismeret. Az akinek addig láttam magam, a rút kiskacsa úgymond, az végre kezdett átváltozni és ugyan nekem valóban majd 9 évembe telt, hogy meglássam magamban azt a ragyogó és csodás lényt, ami akár lehet egy hattyú is, azonban megérte. Az önismeretben számomra a legtöbbet a három éves papnőképző adta, ahol egy egészen más Nővé váltam. Valamint utána szomatodráma, családállítás és a végén az access. Sokat adtak az egyéni oldások is, mint a kineziológia.
És igen én is találkoztam önjelölt gyógyítókkal és tanítókkal, jósokkal, mágusokkal, médiumokkal, boszorkány papnőkkel, akiktől nem feltétlenül csak jót kaptam. Találkoztam a spirituális gőggel és egóval. Amiről hallottam, hogy az egyik legszörnyűbb dolog a világon, ezért én volt, hogy évekig elfojtottam magam, hogy nehogy valaki rám süsse, hogy én elszálltam magamtól. És találkoztam az úgynevezett ashram betegséggel vagy a közösségi szelemmel, ami nem feltétlenül ad szintén az embernek jó dolgot. A legutolsó közösség amiben részt vettem nagyon sok jót is adott és barátot. Azonban valóban be is szippantott és valahol elvesztem.
Az access haladó tanfolyamán jöttem rá, hogy az -az igazi, amikor valóban a saját igazadat követed. Nem pedig egy gurut, mestert vagy tanítót. Az én éberségem, itt jött elő, hogy olyan erős, hogy képes vagyok felszedni nagyon könnyen mások gondolatait és érzéseit és a sajátomként megélni, úgy hogy én nem tudok róla. A spirituális alázat, meg hogy válj önzetlenné és hogy csak akkor vagy jó, hogy széva vagyis ingyen munkát végzel olyan irányba vihet el, ami nem feltétlenül szolgál engem. Az, hogy ha valamit szívből teszek az jó, csakhogy én hajlamos voltam arra is, hogy ha valamiben vagy valakiben hittem, akkor annak teljesen oda adtam magam. Sokszor fel is adtam magam. Akár egy párkapcsolatban. Hűen szolgáltam az Istennőt papnőként és az Indiai mestereimet. Amíg rá nem jöttem, hogy ez nem feltétlenül, hogy jó nekem. A szolgálat ugyanis azt is jelenti, hogy szolgává válsz. Ha pedig szolgává válsz, akkor nincs sem önálló akaratod, sem semmid, egy bábbá válsz, akit kényük kedvük szerint rángatnak mások. Ezt nem mindenki élete meg így, aki ezeknek a közösségeknek a tagjai voltak, és ez rendben is van.
Én többé senki bábja nem akarok lenni! Attól még tudom, hogy a mestereim, amit szeretnének a világnak adni a tanításaikkal az jó, amit ebből magaménak érzem meghallgatom. Az energia, amit általuk közvetítek az jó, ezért használom. Azonban már nem érzek késztetést, hogy mindenben kövessem őket és nem érzek lelkiismeret furdalást azért, mert nem akarok megvilágosodni és felébredni és nem az ő álmukat követem. Vagy mert nem akarok kimenni több százezer forintért az általuk vezetett egyetemre. Ami tudom, hogy csodálatos, azonban azt is láttam, hogy voltak akik ezt is kölcsönből finanszírozták meg és utána évekig fizették. Persze voltak, akik jártak ott és utána, amikor haza jöttek valóban megváltozott pozitívan az életük. Hozzá kell, hogy tegyem, hogy sok spirituális tanítással a pénz és a gazdagság nem fér össze. Így nagyon sokan szenvednek attól, hogy nem összeütközésbe kerül bennük az anyagi és a spirituális világ, ezért képtelenek önmaguk számára bőséget teremteni. Sok spirituális gyógyító szenved attól, hogy éhezik vagy napról napra él, pont ezért. Az igazi felébredés számomra az, hogy ami nekem jó és amire a szívem valóban vágyik az az IGAZ SZÁMOMRA. És hogy a saját álmomat kövessem és ne másokét.
A másik nagy tévedése a spirituális útnak az a párkapcsolatokban van. Az egyik fél főleg a nő elindul ezen az úton. Találkozik mindenféle földön túli élménnyel és sokkal színesebbé válik a világ számára. Aztán azt látja, hogy a kedves párja, már nem is olyan kedves és igazából egy unalmas valakivé válik számára. Elkezdünk a spirituális út által fejlődni. Tudatosodni, ráébredni arra, hogy sokkal többről szól ez az élet, mint hogy megszületünk, eszünk, iszunk, szeretkezünk, tanulunk, dolgozunk, gyereket nemzünk, akit felnevelünk és aztán meghalunk. Hallunk olyanokat, hogy létezik lelki társ és ikerláng stb. és hirtelen már a párunk ehhez képest tényleg egy kis szürke egérnek tűnik, míg gondoljuk egy lélektárssal az élet sokkal könnyebb és nagyszerűbb. Na ez itt a csali. Nem attól vagy egyedi és különleges, hogy spirituális vagy és attól, hogy a társad nem követ ezen az úton, ő még nem lesz kevesebb.
Ugyanis ezeknek a száma már a lélektársé és az ikerlánggé korlátozott. Ha minden áron rájuk várunk, lehet, hogy ez az egy élet nem is elég arra, hogy megtaláljuk, ugyanis a világban szét vannak szórva. Aztán csodálkozunk, ha évikig egyedül vagyunk, mert hogy arra az egy és tökéletes társra vágyunk és szelektálunk, mert hogy hozzánk, nagyon spirituális nőkhöz vagy férfiakhoz ugyebár akárki nem illik. Illetve azt gondoljuk, hogy azzal a társsal nincs szenvedés, nincsenek viták és minden happy. Ez nem így van. A héten Müller Péter esten voltam. Aki hallotta Péter én csak bácsizom már, tudja, hogy ő megtalálta a lélektársát és nagyon boldog vele, már vagy 58 éve. Azonban ő is azt mondta, hogy ahhoz hogy boldog legyél a társaddal, nem kell feltétlenül, hogy az a lelkitársad legyen. Én is ezt vallom, hogy ha szereted önmagad, akkor bárkivel szinte boldog tudsz lenni! Elég az, hogy ha számodra vonzó és azoknak az alap dolgoknak megfelel, amire te valóban vágysz, amik neked valóban fontosak.
Végül, amit megtanultam még, hogy bármilyen állapot, amire törekszel, azzal véglegesíted vagyis lezárod magad. Amikor valaki az mondja, hogy én meg akarok világosodni, mert azt gondoljuk, hogy akkor már ebben az életben többé nem fogunk szenvedni és nem leszünk szomorúak vagy boldogtalanok. Ez szintén nem igaz. Mi lenne, ha ehelyett csak elkezdenénk élvezni az életet. Menj oda ahova hívást érzel, szűrj mindent, amit olvasol, hallasz és engedd meg magadnak a földi örömöket. Ebben a testben ez az egy életed van, KEZD EL ÉLVEZNI! És ha nem tudod hogy kell, gyere és megmutatom :-) 