Oldalak

2013. július 27., szombat

A békés harcosok nem a földről származnak!

A napokban került a kezembe a békés harcos folytatása könyvben. A film nálunk nagy sikerré vált és szinte "kötelező" spirituális művé. Amikor kiválasztottam, azt kértem, hogy az a könyv kerüljön a kezembe, ami most tud nekem valami újat mondani, adni, ahhoz, hogy a mostani élethelyzetemben még több változást hívjak be.
 
Ahogy már többször írtam az igazán nagy tudatos változást az acces hozta számomra. Itt hallottam először, hogy vannak páran itt a földön, akik már úgy jöttek ide és élnek itt, hogy alapvetően vannak különleges képességeik. És itt hallottam először, hogy ők olyanok mint az X man-ek a filmből. Azonban, mivel ezeket a képességeket nekik is volt, hogy rejtegetniük kellett, mert az emberek nem fogadták el őket, furán néztek rájuk, ezért mi is jól elrejtettük őket. Ahogy ezt felismertem, hogy én is ilyen vagyok, abban a pillanatban megértettem az egész eddigi életem, minden eseményét. 
   
Végre elkezdtem rá és felébredni arra, hogy ki is vagyok valójában. Nem vagyok sem több sem kevesebb és jobb vagy rosszabb, mint a többiek csak más. És ezzel sokan vannak így, főleg azok, akik úgy érzik, hogy senki sem érti meg őket, hogy nem értik, mit keresnek itt ezen a földön és abban a családban, amiben születtek. Nos ezért, mert nem innen származunk. És erre további megnyugtató információt Dan Millman könyvéből kaptam, aki hamarosan Budapestre érkezik, a békés harcos a szent utazásából

"Láttam az ősi univerzum képét, ahol az űr kanyarulataiban angyali lelkek játszottak a szabadság és a boldogság birodalmában. Ez az emlék, benne a psziché legősibb feljegyzéseivel, lett az archetípusa a helynek, amelyet mennynek nevezünk. Az ott élő lelkek egy áradata lejött a földre, mert kíváncsiak voltak a földi birodalomra - az állati alakokra, a teremtő szexuális energiára - arra, hogy milyen lehet testben élni. Ezeknek a teremtményeknek több generációja érkezett a földre, belőlük lettek a királyok, királynők, fáraók, uralkodók. Az utolsó generációban különleges lelkek jöttek, olyanok, akik tudták, hogy nem térhetnek vissza. Ők a békés harcosok, akik tudták, hogy küldetésük, hogy halandó testben éljenek egy örökkévalóságon át. Önkéntes küldetést vállaltak. Azért jöttek, hogy emlékeztessék a többieket, kik is ők valójában. Voltak köztük, ácsok, orvosok, tornászok, zenészek és naplopók, bűnözők és szentek. A legtöbben mára elfeledték a küldetésüket, de a parázs továbbra is ég a szívükben, és él bennük az emlék: az emberiséget szolgálják, az a dolguk, hogy felébresszenek másokat is. Ezek a lelkek nem jobbak a többinél, hacsak a szeretet azzá nem teszi őket. Olykor vágyunk arra, hogy haza menjünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hová. Tehát nem azért vagyunk itt, hogy beilleszkedjünk, mint ahogy azt talán szeretnénk. Azért jöttünk, hogy tanítsunk, irányítsunk, gyógyítsunk, hogy mások maradjunk, ha másként nem, hát a példánkkal. " 

Nagyon sok energiám ment el arra, amíg ez az információ el nem jutott hozzám, hogy próbáltam beilleszkedni sok helyre, de nem ment. Most, hogy már tudom ki vagyok, nem szeretnék, ami nem jelenti azt, hogy a társadalom szerint úgymond antiszociális lennék, egyszerűen csak elfogadom, hogy ha a "normálisnak" nevezett emberi élet és emberek, nem tudnak vagy akarnak elfogadni, szeretni. Mint, ahogy küzdöttem a párom családjával, akik közül igen csak kilógtam és végül a párom, aki viszont úgy döntött, hogy ő nem vállalja fel, hogy más, inkább beilleszkedik. Ugyanis mindig van választási lehetőség. Meg lehet tanulni beolvadni, megalkudni. Csak számomra ez nem élet! 

Ettől a megértéstől és tudatosságtól a szívemben lévő össze seb, amit eddig kaptam a másságomért begyógyult. Jobban tudok így azok felé fordulni, akik valóban szenvednek és támogatásra van szükségük.
 Most értettem meg és érzem át, hogy mi is a valódi megnyílás mások felé. Amikor már nem védekezem és félek attól, hogy megbántanak  vagy fájdalmat okoznak.  Régóta érzem a médiumi képességem és használom, de azt érzem, eddig azt is amiatt, mert féltem az ítéletektől és így kontrolláltam. Már nem teszem. Mostantól szabadon áramlok azzal az erővel, ami ott van bennem. Kaptam egy új nevet is hozzá és örömmel nyitom meg az ajtóm, a szívem az újnak a változásnak és az embereknek. Akik pedig mások vagyunk, mi egy lélekcsalád vagyunk és amikor összejövünk és együtt teremtünk, alkotunk, ott csodák születnek. Ezt főleg az acces csoportokban tapasztaltam.    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése