Az egész életünk szinte arról szól felnőttként, hogy döntéseket kell hoznunk. A döntésnek azonban súly van nehéz és lehúz. A döntésben felelősség van és sokszor olyan, mintha az elődeink elcseszett döntéseinek vagy akár a kormány elbaltázott döntéseinek a súlyát is cipelnénk a mai napig.
Az access haladó tanfolyamán tanultam, ami talán nekünk itt Magyar országon furcsa, hogy választásokban élj és minden egyes választásod után, ha úgy érzed, hogy az számodra nem megfelelő újra választhatsz valami mást. Ez azért is merült fel bennem, mert az elmúlt időszakban felmerült bennem is hogy szeretném -e újra a volt párommal újra kezdeni? Jó választás e ez számomra? Illetve, hogy ha egy pár már nem boldog egymással, azonban egyik sem meri kimondani, hogy legyen vége, mert attól félnek, hogy megbánják a döntésüket, végül mi az ami elvezet egy választáshoz? Honnan tudom hogy valóban az a kapcsolat már nem szolgál engem?
A spirituális vagy önismereti úton annyi okosságot tanulunk, hogy úgy érezem sokszor inkább "árt" mint használ. Mert elveszünk a sok bölcsességben. A minap valakitől például azt hallottam, hogy azért marad a párja mellett, aki mániás depressziós és szenved ebben a kapcsolatban ő is meg a férfi is, mert azt gondolja, hogy akkor ő itt bátorságot fog tanulni. Vagy benne maradok egy szar kapcsolatban, mert ez a tanulni valóm, hogy türelmes, megértő stb. legyek. Hozott egy választást, amitől nem boldog.
Aki ismeri az öt szeretetnyelvet (ajándék, elismerő szavak, testi érintés, minőségi idő, szívesség) hogy számára ezek közül mi a legfontosabb, amit a párjától szeretne megkapni. Az például lehet egy iránymutató.
Én tudom, hogy számomra nagyon fontos egy kapcsolatban az érintés és a minőségi idő, valamint a szívesség is. Ha ezeket megkapom, akkor jól érzem magam a kapcsolatomban. Ezt nagyon jól példázza az, amikor a Kedvesem már nem fordult felém azzal a figyelemmel, mint a kapcsolatunk elején, úgy éreztem, mintha meg lennék fosztva valamitől. Feltételezem itt most megint a sok spiri embernek az jut eszébe, ami egy tanítás, hogy előbb add meg magadnak azt, amit a másiktól "elvárnál". Nos azt hiszem itt csúsztam el én is. Ontom magamból ezt a sok tanult néha most már azt mondom marhaságot. A párom nem csodálom, hogy néha hülyét kapott tőlem. Bár a kapcsolatunk kimenetelén ez nem változtatott volna, ha másképp teszek. Azonban ha megadom magamnak, amire a másiktól vágyom megkapni, akkor az a kérdés is felmerülhet, hogy miért élek, akkor párkapcsolatban? Hisz akkor egyedül is élhetnék és még lehet, hogy boldogabb is lennék? 
Megint csak azt tudom javasolni, amit nekem az access adott, hogy -hogyan tudsz kijutni ebből a spirálból, amibe betekerted magad? Mondhatnám azt is, hogy felejts el mindent, amit eddig tanultál, a párkapcsolatokról, a férfi -női mintákról és kezdj el kérdéseket feltenni! Első és legfontosabb kérdés: Ad-e nekem még bármit ez a kapcsolat, boldog vagyok-e benne? Meg tudja-e a párom adni azt nekem, ami számomra fontos (és ez nem elvárás). Én meg tudom-e neki adni, azt amire ő vágyik? Vannak-e közös értékrendek, célok? Tudunk-e valóban úgy együtt lenni és időt tölteni egymással, hogy ezt mindketten élvezzük? Akik hosszú ideje vannak benne egy kapcsolatban tudhatják, hogy folyamatosan változunk. Így az értékrendünk és az igényeink is.
Többek között ezért sem szabad rásütni a párodra, hogy te már ismered őt, mert azzal ráhúzol egy képet, sablont, ami nem valós. Főleg, ha valaki olyan őrült iramban változik mint én, vagy más hasonló ember, aki valóban foglalkozik magával és önismerettel. Tehát legyél kíváncsi a párodra, ki is ő valójában és minden nap nézz rá úgy, mintha most látnád őt először. Csodáld, kommunikálj vele őszintén, légy rá kíváncsi.
És érd el, hogy ő is legyen rád kíváncsi. Tölts vele időt kettesben. Ahol nincs számítógép, sőt a legjobb ha a telefonokat is félre tudjátok tenni. Ha pedig ő nem kíváncsi már rád, akkor az egyértelmű jelzés, hogy van-e még jövője ennek a kapcsolatnak? És valóban nincs rossz választás. Ha úgy alakulna, hogy mégis mellette maradsz miközben nem vagy boldog, mert szereted, vagy ott van egy gyerek, közös vagyon bármi, akkor se hibáztasd magad a döntésedért. Akkor igyekezz ezt az egészet a javadra fordítani és kihozni belőle a legtöbbet. Akkor valóban add meg magadnak azt, amit a másiktól nem kapsz meg. Soha semmire nincs késő! Most is választhatsz valami mást. És a szerelem, a párkapcsolat, a házasság is hullámzó vannak rosszabb és vannak könnyebb időszakok. Van, hogy ha kitartasz mellette, valóban még átfordulhat újra jobbra és az összetartozás és kitartás meghozza az eredményét és újra megszületik a szerelem. Semmihez ne ragaszkodj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése