Kislányként, nagy és ártatlan szemmel tekintettem a világra és csodálkozva néztem, hogy mi is ez az ÉLET nevű dolog. Azt a tanítást és mintát kaptam kaptam, hogy tanulj, válassz szakmát, legyen egy munkád, férjed, szülj gyereket, neveld fel és aztán véget ér az ÉLET. Valahogy úgy éreztem, hogy ez nem lehet, nem lehet, hogy csak erről szóljon az én életem! Kell, hogy legyen valami más is itt és elkezdtem kutatni. Persze azért végig mentem a tanult mintákon. Tanultam, lett munkám, lett férjem, aki mellett rájöttem, hogy ez a házasság nevű dolog annyira nem is jó buli, mert fogalmam sem volt, hogy mit is kéne vele kezdeni. Legfőképpen a férfival, aki úgy tűnt szintén nem tudja, hogy mit kéne velem nőként kezdenie és hogyan is tehetne engem boldoggá, és elsősorban magát.
Akkoriban még a szexről sem sokat tudtam és rájöttem, hogy bizony itt is van valami titok vagy tudás, aminek én nem vagyok a birtokában. Kíváncsi természetem így tovább hajtott, hogy megtudjam, mitől lesz még élvezetesebb számomra a férfival való együttlét és a szex. Mikor elindultam az önismeret útján, akkor jöttem rá, hogy mennyire nem ismerem sem magamat sem a férfiakat. Sőt el is utasítom őket valahol tudat alatt, mivel születésemkor édesapám is elutasított engem. Több éves oldás munkája, mire eljutottam az utolsó párkapcsolatom lezárásáig, már nem gondoltam rájuk haraggal. Sőt azt vettem észre az utóbbi időben, hogy míg tavaly nyárig csak a nőkben tudtam meglátni a szépséget és a sokszínűséget, már körülbelül egy fél éve meglátom mindezt a férfiakban is. Mérhetetlenül izgalmassá vált számomra, hogy felfedezzem még jobban a férfi lelkét és a gondolatait.
Eltűnt belőlem az, hogy be akarjam őket skatulyázni. Ma már látom, hogy képes vagyok arra, hogy egyenrangú partnerként tudjak velük együtt működni és nem vágyom arra, hogy akár alá vagy fölé rendeljem magam. Persze ezeket a viselkedési mintákat nem tudatosan működtetjük. Sokszor hallottam azelőtt, hogy a férfiak annyira mások hogy soha nem lesznek képesek arra, hogy megértsék a nőket. Ma már ezt is másképp érzékelem. Elég sok férfival találkoztam és kerültem kapcsolatba életem során. Mindaz a sztereotípia, amit ráhúztak a férfi-nő kapcsolatra abból sok minden nem igaz.
Sosem véletlen az, hogy nőként milyen férfit vonzunk be, vagy fordítva. Lehet bátor, erős, művészlelkű, gyengéd, szenvedélyes, anyucikicsifia, stb. Egy dolog azonban biztos, ne akarjuk őt megváltoztatni, vagy gondoljuk azt, hogy majd mellettünk más lesz. Az utolsó kapcsolatom után megtanultam, hogy ami belőlem hiányzik és tőle "várom el", azt előbb magamban kell megerősíteni, hogy majd a következő társamban már megtaláljam. Például sok nő azt gondolja, hogy a férfi a gondoskodó és a családfenntartó és majd ő megadja nekem az anyagi stabilitást. Ez egy óriási tévhit. A nő képes ugyanúgy gondoskodni magáról és megteremteni magának a biztonságot és ezt előbb magában kell elérnie, mert ha a férfitól várja, akkor bevonz egy olyan férfit, aki tükröt mutat neki abban, hogy neki hol kell fejlődnie és hasonlóan nehézségei lesznek a teremtésben. Vagy pedig tud teremteni és van pénze, de lehet, hogy a pénzéért cserébe elvárásai lesznek a nővel szemben és onnantól a kapcsolat elkurvul.
Az én mindennapjaim most arról szólnak, hogy folyamatosan tanulok és fejlődöm és közben élvezem az életet. Szeretek új embereket megismerni, beszélgetni velük, gondolatokat cserélni. Imádok táncolni és most éppen az év végi hastánc bemutatóra készülünk a kis csoportunkkal. Szeretek nagyokat sétálni és szemlélni a természet csodáit. Szeretek főzni, amikor van hozzá kedvem és élvezni az ételek ízeit. És persze imádom a hivatásom. Támogatni az embereket abban, hogy egy jobb és boldogabb, örömtelibb életet éljenek. Most azon munkálkodom, hogy a hétköznapokban hogyan tudjam még közelebb hozni a nőket és a férfiakat. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése