A jóga képzésen sok olyan dolgot tanulunk, ami az emberek számára is elgondolkodtató lehet. Például elhangzott, hogy a keleti ember számára az elégedetlenség mint olyan nem igazán ismert. Ők tudják, hogy ha kapnak egy nehezebb sorsot vagy szegénységben élnek, akkor annak oka van és elfogadják. Míg mi itt nyugaton örökösen és folyton elégedetlenkedünk. És nem csak azok akiknek kevésbé megy jól, hanem azok is akiknek úgymond van mit a tejbe aprítani.
Bele gondolt bárki is, hogy mennyire változna meg a saját élete és azzal a környezte élete is, ha ezt el tudnánk engedni és végre megtanulnánk mi is ezt a fajta szemléletet? Mennyi boldog és kedves, türelmes ember szaladgálna az utcán? :-) És mennyivel kevesebb veszekedés és vita lenne a családokban, munkahelyeken. Úgy érzem van mit tanulnunk a keleti filozófiából. Mivel az egyik házi feladatunk, hogy tartsunk önvizsgálatot, most még jobban figyelem magam és a saját viselkedésem. Persze, hogy magamnál is felfedeztem az elégedetlenséget. Azonban, már ahogy tudatosan figyelem, el is tudom engedni. És hogy mi a kulcsa? A megengedés és a változtatás! Megengedem, hogy akár én is hibázzak, vagy hogy most úgy sikerüljön valami ahogy és majd a jövőben jobban megy. Valamint igyekszem magamon tudatosan változtatni és még jobban megismerni. Megtalálni az egyensúlyt, harmóniát, "edzem" az akaraterőm és kitartásom és mértékletessé válni mindenben.
A cél nem az, hogy Buddhává válj (van aki valóban a megvilágosodásra törekszik és ez is rendben van), hanem jobb emberré. Nem mások miatt, hanem elsősorban magad miatt! Ugyanis, ha ezek a belső érzések (pl. béke) mindenre hatással vannak. A tested egészségesebbé válik, az emberi kapcsolataid, a munkád örömtelibbé és még lehetne sorolni. Saját magamban látom és az életemben a változást. Megszólítanak emberek, bárhol és elkezdenek velem beszélgetni, liftben, bevásárlásnál a pénztárnál. Sokkal előzékenyebbek velem az emberek és kedvesebbek. 
Mennyivel csodásabb lenne az élet, amikor például a megfáradt családapa egy kedves, mosolygós és elégedett feleséghez menne haza és nem egy házisárkányhoz? Vagy a gyermek a mosolygós és elégedett szülőkhöz, akik bármikor készek játszani, beszélgetni vele? Talán nincs is olyan messze ez a világ. A saját életedben már akár most elkezdheted te is gyakorolni. Hogy mitől válhatsz elégedetté? Hmm :-) Nos kezd azzal, hogy adj hálát minden egyes nap, azért amid már megvan, ahelyett, hogy azokon mérgelődnél és rágódnál, amid nincs meg.
Mondj igent az életre és a változásra! Ha kell vegyél ki egy nap szabadnapot, amit csak magaddal tölts! Lehet, hogy ha ezt először teszed fura lesz, hisz a legtöbben nem képesek magukkal lenni és magukra figyelni! A másik kulcsfontosságú dolog: Önismeret nélkül nehéz megtalálni a helyünket az életben! Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy tölts magaddal kettesben időt és figyeld magad. Figyeld meg, hogy mire vágysz, mit szeretnél csinálni szívből? Ez lehet, akár egy séta, meditáció, vagy valami mozgás, egy fürdő, vagy bármi. Azonban bármit teszel azt kezd el minden egyes sejtetteddel érezni és élvezni!
Ezeknek a gyerekeknek vagy a szüleiknek lehet semmijük sincs mégis boldogok. Ha felhagysz az örökös zsörtölődéssel, mert a szomszéd fűje zöldebb és azzal, hogy azt figyeled, hogy a másik mit csinál és miért van neki több, valamint azzal, hogy összehasonlítsd magad másokkal, akkor szintén közelebb kerültél az elégedettséghez! És minél többször jutsz el ebbe az állapotba, annál kevésbé lehet majd kibillenteni belőle. Az életed és a környezted pedig ehhez mérten változni fog. Lehet, hogy azok az emberek, akiket eddig nem kedveltél oda fognak menni hozzád beszélgetni. Számtalan csoda történhet. A pároddal, gyermekeiddel több időt tölthetsz és türelmesebb leszel velük. Talán újra bele szeretsz a házastársadba, akivel már csak folyton elégedetlen voltál. Csak engedd meg, hogy bármi megtörténjen!
Namaste Zia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése